Alevi zene
Alevi hitű emberek elsősorban Törökország területén élnek. A legtöbb alevita török vagy kurd származású. Az alevizmus tulajdonképpen nem vallás, hanem egyfajta hit, humanisztikus világnézet, amely Törökország keleti részéről, Anatóliából származik és különböző kulturális értékeket, és nézeteket egyesít.
Az aleviták nem járnak mecsetbe, nem tartják a muszlim ünnepeket és nem böjtölnek Ramadánkor. Általánosan elmondható, hogy az aleviták szociálisan érzékeny emberek, számukra a központban az ember áll, a férfiakat és a nőket egyenlőnek tekintik. Az emberiség isteni jellegét hangsúlyozzák egy, az emberiségen kívül és a felett álló istennel szemben. Az aleviták között sok haladó szellemiségű, szociáldemokrata és liberális beállítottságú művész, politikus, író található.
Az aleviták társadalmi-vallásos összejövetele a cem (dzsem), amelyen a férfiak és a nők egyaránt részt vesznek. Sok helyen az alevizmust a siíta egyik irányzatának tüntetik fel, holott a két hit közötti egyetlen közös vonás Imam Ali, a negyedik kalifa tisztelete.
Az alevik népzenéjét eredetileg a vándordalnokok, utazó bárdok az aşikok játszották. Dalaik, melyek elsősorban Törökország középső, északkeleti részéről származnak, az alevik által tiszteletben tartott szentekhez és az általuk tisztelt és nagy becsben tartott Hazreti Alihoz, Mohammed próféta vejéhez való könyörgések, misztikus kinyilatkoztatások. A legtöbb dal Pir Sultan Abdal, egy Sivas tartományban a 16. században élt és működött mártír nevéhez fűződik, aki az Oszmán Birodalom ellen lázadt.
Az alevi dalok különböző típusai
Deyiş: misztikus szerelemről szóló dal
Nefes: himnusz a misztikus megtapasztalásról
Düvaz vagy düvâzdeh imâm: himnusz a 12 imám tiszteletére
Mersiye: sirató Imám Hüsszein kerbelai mártíromságának tiszteletére
Miraclama: dal Mohammed próféta mennybemeneteléről
Semah: sazzal és énekelt verssel kísért rituális tánc
