Difference between revisions of "Kategória:Ukrajna"

A lap jelenlegi, 2013. április 5., 11:17-kori változata

A mai Ukrajna területe történelmi föld ugyan, néphagyománya, kulturális élete mégis függetleníthetetlen az utóbbi századokban az országot felügyelő politikai nagyhatalmak – Oroszország, Lengyelország és az Osztrák-Magyar Monarchia – tradícióinak helyi hagyományokra gyakorolt hatásaitól. Mondhatni, az ősi ukrán kultúra diaszpórában élt saját szülőföldjén, hagyományos értékei összeforrottak a mindenkori ellenőrző hatalom bizonyos mértékig idegen népi kultúrájával.

Meghatározó tényező továbbá az ország sajátos földrajzi helyzete: Ukrajna szláv és „nem-szláv” népek közé ékelve fekszik Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia határvonalán, részint ez az adottsága magyarázza a kialakult stílusok sokszínűségét, valamint a különböző országrészek hagyományai közti jelentős eltéréseket is. Geográfiai adottságain túl, illetve ezzel összefüggésben, területének vallási kettéosztottsága is felelős az említett, magas szintű differenciáltságáért. Vallási tekintetben (főképp a 17. század második felétől) élesen vált el egymástól két országrész: a Dnyeper bal partjának (dneprovskoye levoberezh’ye) ortodox területei és a folyó jobb parti (dneprovskoye pravoberezh’ye), görög-keleti vallású régiói.

[szerkesztés] Történeti háttér és általános jellemzők

A korai ukrán hagyományos zenei életre vonatkozóan számos történeti forrás és korabeli illusztráció áll a tudomány rendelkezésére. A kijevi Szent Zsófia székesegyház 11. századi freskói különféle fúvós hangszereken játszó zenészeket, lantra emlékeztető, pengetős hangszereket, hárfát, orgonát és cintányérokat ábrázolnak, de dinamikusabb életképek; táncjelenetek és egy színházi előadás részletei is felelevenednek rajtuk. Az 1241-es Volinski Krónika említést tesz bizonyos Mitusa nevű galíciai énekesről, 14-15. századi történeti források pedig – egyebek mellett – a lengyel udvarban szolgáló ukrán tekerőlant-játékosokról emlékeznek meg, egyikük név szerint szól Churilóról, korának kiemelkedő képességű bandura-játékosáról.

A korabeli dokumentumok tanúsága szerint már a középkorban kialakult hagyománya volt a hangszeres zenélésnek. A hagyományos népi zene közkedvelt hangszerei voltak a kobza, a bandura, a torban (basszus lant), a hegedű, a basolya (leginkább a mai csellóhoz hasonlítható hangszer), a relya (a tekerőlant egy típusa) és a cimbalom a húros hangszerek közül; a sopilka (fuvola-szerű hangszer), a floyara (szintén a fuvola egy fajtája), a trembyta (hosszú fatrombita), a különböző sípok, a harmonika és a koza (duda) az aerofon hangszercsaládból; a buben (keretes dob - frame drum), a tulumbas (üstdob, ezt a kozák hadseregben szolgáló muzsikusok használták), a resheto (tamburin) az ütős hangszerek köréből; valamint a doromb.

A hagyományos népi zenekarok gyakran mint troisti muzyki jelennek meg a leírásokban (a „három muzsikus”, utalva ezzel az összeállításban szereplők számára). A leggyakoribb felállások: hegedű-sopilka-buben, hegedű-cimbalom-buben, hegedű-harmonika-buben. A zenekari játékban kiemelt szerepe volt az improvizációnak.

Ukrán kobzák.

A dalok dallami szempontok alapján négy csoportba oszthatók: 1.) a rituális műfajokban, az ünnepi dalokban, valamint az epikus zsánerek egyes darabjaiban leggyakoribbak a kis hangterjedelmű, sablonos recitativ formák; 2.) a nem-strofikus szerkezetű, deklamáló hangvételű recitativo a dumy-kban (az ukrán népzene legtipikusabb epikus műfaja) fordul elő; 3.) a rospivno-protyazhniy dallamok, két- vagy háromsoros stanzákkal (leginkább AB, AAB, vagy ABB forma) és az egyes stanzákhoz kapcsolódó refrénnel a hétköznapi élet dalaiban jellemzőek; és 4.) a táncritmusokon alapuló dallamok a játékdalokban, valamint a rövidebb hangszeres formákban gyakoriak. Nyugat-ázsiai karakterisztikumok bár fel-felsejlenek, az ukrán tradicionális zene leginkább az európai dúr-moll tonalitású dallami rendszer hatása alatt áll.

Arkan tánc.

Tradicionális táncok a kozak, a hopak, a kolomiyka és a hutsulka (páros metrum), illetve a metelitsya, a shumka, az arkan és a chabarashka (hármas metrum). Közép- és kelet-európai táncok adaptációi (polka, mazurka, krakowiak, csárdás, waltz, bryna, tropak) szintén magasan reprezentáltak az ukrán népi tánchagyományban. Erős hatása volt az ukrán népi tánczenére a zsidó és cigány kocsmai bandák játékának is. Táncdallamok a vokális és instrumentális praxisban egyaránt előfordulnak, sajátosságuk az előadás során egyenletesen gyorsuló tempó.