Difference between revisions of "Queensland északi része és a Torres-szoros zenéje"

A lap 2011. április 29., 19:06-kori változata

Ausztrália túlnyomó részén a zene vokális, vagyis dalok alkotják. Az általunk most tárgyalt területen az egyes idiofon hangszerek kísérik, leginkább jellemző a ritmusverő fa, illetve a kontinensen csakis itt használt membranofon hangszer, a homokóra formájú, egyik végén bőrözött dob. E hangszerek fából készülnek, a dob esetében a bőr gyíkbőr. E hangszerek szólista használata nem jellemző, kizárólag dalok kíséretére szolgálnak, magukban csak demonstráció kedvéért szólaltatják meg őket.
A Queensland északi részén élő őslakosok kulturális, illetve zenei életére is hatással volt a kontinenst Pápua Új-Guineával összekötő szoros béli szigetlakókkal, hosszú időn keresztül fennálló kapcsolat, mely kiterjedt a szoroson túlra is, és érintette Pápua Új-Guineát. Mindez kifejeződésre jut az e területeken élők kultuszainak hasonlóságában, a dalokat kísérő táncosok öltözetében, maszkjaiban, az általuk előadott táncokban, illetve - mint fentebb említettük - az ezekre a területekre jellemző (beleértve Pápua Új-Guineát, a Torres-szorost és a Cape York-félsziget északi részét) zenei kíséretként szolgáló dobban.
Mint ahogy már szó volt róla, a zenei életet rögzítő és leíró kutatómunka kései megkezdésének köszönhetően e terület hagyományos zenei életéről keveset lehet tudni. Az 1950-es évektől kezdődő kutató expedíciók az őslakosság hagyományainak már csak egy töredékét találták, főként a hódító – fehér - kultúra megjelenésének és dominanciájának hatására. Meglehet, ebben a folyamatban szerepet játszott az őslakosok tradíció iránti érdeklődésének csökkenése, - mely szintén az új hatásoknak köszönhető - valamint az eltűnőben lévő klánok, törzsek, és az általuk beszélt nyelvek. Gyakori, hogy egy klán-, vagy törzs a szomszédos népek dalait átvette, melynek nyelve, témája számukra ismeretlen volt. A felvételre került dalok egy része az elveszett háttér miatt lefordíthatatlan. A felvételkészítést szintén hátráltatta a kor (19. század) technikai fejlettsége, a felvevő szerkezetek nehéz kezelhetősége, valamint a felvételkészítés akkor még kiforratlan szakmai múltja.
Az e területen élő dalokra, melyek a különböző mitológiai témákat fejtik ki, mint ’story song’-ra, vagyis mint „elbeszélő-dalra” utalnak.^[1] E dalok a fentebb említett klán-dalok csoportjába tartoznak. Melódiájuk szűk sávban mozog, rövid szekciókból állnak, némelyek úgynevezett „hívó-szavakban” (calls) végződnek. A következő dal egy kultikus hős vándorlásáról mesél.
A dalok egy másik formájára a „shake-a-leg”, vagyis „rázd a lábad” elnevezés terjedt el; e dalokat főleg fiatalok adták elő, szórakoztató célzattal. Dobbal és csörgőkkel kísérik.
E területen is, akárcsak Ausztrália többi részén a női dalok külön típust foglalnak el. Témájuk változó, az altatódaloktól a szerelmi énekekig terjed. Némelyikükre, mint varázsdalra hivatkoznak; kétségtelen, hogy a nők által előadott dalok misztikus töltete az egész kontinensen elterjedt (lásd. szerelmi-varázsdalok, melyek előadása főként a nők kiváltsága). Az elmúlt, nagyjából kétszáz év során megjelentek a keresztény témával foglalkozó dalok. Ugyancsak az elmúlt idők változásainak köszönhetően, az 1900-as évek első felétől kezdődően e terület zenei világában helyet kapott az Arnhem-földről importált didzseridu, melyre, mint ’yiki-yiki’ utalnak. Habár mára e hangszer beépült a Queensland északi részén elő őslakosok zenei világába, a didzseridu eredeti származási helyére, illetve a 20. század elejéig a helyi tradícióból való hiányára a mai napig utalnak az itt élők. A modern kor hangszereinek megjelenése hatással van az őslakosok hagyományos zenei világára is. A”szigeteki-stílusú” (Torres-szoros) dalok kíséretében megjelent a gitár és az ukulele.

Jegyzetek

1. ↑ Alice M Moyle songs from North Queensland, companion booklet 2.o., Australina Institute of Aboriginal Studies