Észak-Amerika. Az észak-amerikai népzene rétegei
A népzene széles területét az európai népzenétől általában két lényeges fogalommal különböztetik meg, az egyik a tulajdonképpeni népzene fogalma, a másik pedig a törzsi zene. A népzene az olvasó és író kultúrákra vonatkozik, míg a törzsi zene az úgynevezett írásbeliség nélküli emberekhez köthető. Ez azonban, noha törzsi, semmi esetre sem számít primitívnek vagy egyszerűbbnek a népzenéhez képest; sokszor jóval összetettebb és kiérleltebb. A nép- és törzsi zene közötti legnagyobb különbséget az írásbeliséghez való eltérő viszony okozza. Egy másik szemszögből azonban ugyancsak különbséget tehetünk a két zene között; ez a stílus, vagyis az a mód, ahogy a két zene megszólal. Az írásos társadalmakban a népzene mindig szoros kapcsolatban áll a komolyzenével és a populáris zenével. A zenei matériák közötti csere folyamatos. A vidék népzenéje magában hordozza a vidékre jellemző műzene bizonyos sajátosságait. A törzsi zene viszont csak nagyon kevés szálon kötődik a városi kultúrához vagy a mesterséges zene bármely korpuszához.
A népi és a törzsi zene mellett, még egy harmadik, átmeneti kategóriát is szokás megemlíteni, az ún. populáris zenét, amit az ember a zenegépekből, populáris rádióadásokból ismer és kottaformában is megtalál. Általában professzionális szerzők írják, képzett zenészek adják elő, és nyomtatott formátumon keresztül sajátítják el. A hallgatók azonban gyakran tanulják meg a populáris dalokat anélkül, hogy valaha is látták volna az írott kottát. Alkalomadtán a popdalt, ahogy Stephen Foster szerzeményeit, az Oh Susanna-t vagy a Camptown Races-t, felkapja a szóbeliség, és többé már nem profik adják elő.
Napjainkban, a világ rohamosan változó kultúráit tekintve, egyre nehezebb tisztán és világosan elkülöníteni az orális és az írott szokást, a népi és kiművelt, valamint a populáris zenét. Azok a dalok, amelyeket az oralitás befogadott még ma is léteznek, miközben a 19. századi írott tradícióból már kihalófélben voltak. Ugyanakkor másfajta zenék, amelyek a koncertekhez, diszkóhoz stb. kötődnek, egyaránt léteznek írásban és szóban is. A populáris és a népzene elkezdett összeolvadni, határaik elmosódnak, főként a country és a western zene popularizálódásának, valamint a folk rock hatására. A fogalmi különbségek a népzene és más zenék között elhalványultak az utóbbi néhány évtizedben, főként a tömegkommunikáció elterjedése miatt. A modern technológiájú társadalmakban, a népi, a populáris és a műzene elkülönítésében könnyen beáll a zavar.
Az európai civilizáción túl, az olyan kultúrákra, mint India, Kína és a Közel-Kelet, a nyugati hármas felosztású modell, sokszor nem alkalmazható, esetükben másfajta kategóriák, koncepciók érvényesek. Iránban például, a szóbeli hagyomány dominál mind a népi, mind a komoly zenében, de a populáris zenére ez nem igaz; minden zenei stílust professzionális zenészek adnak elő, a falvak zenéjében ugyancsak specialisták közreműködnek, akik sokkal jártasabbak tevékenységükben, mint a komolyzene művelői.
Miközben a kutatóknak vannak elképzeléseik arról, hogy a népzene létezik, hogy melyek a fő sajátosságai, érthető okokból, nem adnak rá dogmatikus meghatározást. Ebből a szemszögből visszajutunk a 19. század jellegzetes gondolkodásmódjához, amikor a tudósok és a professzionális művészek először fedezték fel a népzenét és a folklórt.
