A tibeti arisztokrácia zenéje

Az arisztokrácia zenéjét Tibetben nangmának(t: nang-ma) hívják. A nangma terminus eredete valószínű a perzsa naghma, ami dalt vagy dallamot jelent, az azonban kétségtelen, hogy a tibeti nangma zene muszlim eredetű. Az elnevezést illetően létezik egy alternatív elmélet, hiszen a nangma tibetiül belsőt, titkosat jelent, e szerint valaha ez a zene beavatott zenészek által, kizárólag saját maguknak, belső körben bemutatott zenét takart. A nangma gyakran egy udvarias, finom erkölcsi világképet sugall, visszatükröződik benne a régi Lhásza társadalma művelt tagjainak szabadidő eltöltésére és élvezésére való törekvése. Megjelennek benne a XX. század első felének szóvirágai is.

A nangma együttes állandó összetételű, az énekes szólistából és négy hangszerből áll, ezek a tibeti fidula (t: pi-lbang), a tibeti hosszúnyakú lant (t: sgra-snyan), a cimbalom (t: rgyud-mangs), és a fuvola (t: dre-gling). A tibeti hosszúnyakú lant legmegbecsültebb, fontos hangszere a zenekarnak, mivel a szerepe nem az ének szokásos kísérete, hanem gyakran szólóhangszerként használtatik. Az egyes hangszerek játéka lényegében ugyanaz a dallam, amelyiktől csak a díszítés egy alacsonyabb vagy magasabb oktávval tér el. A nangmában is felelhető heterofónikus stílus, egész Ázsiában elterjedt és ismert. A nangma zenében, más tibeti zenékhez képest, feltűnően kevés ütős hangszer játszik. A ritmus tekintetében az ösztönzést itt a tibeti hosszúnyakú lant, és a tibeti fidula biztosítja.