Alkoholfogyasztás az evenki kultúrában
Az alkoholfogyasztásra hagyományosan csak évente egyszer-kétszer volt lehetőségük a nomád evenkiknek. Az éves összejövetelek, a bagdzsurok alkalmával, az evenkik a többségi társadalom falvai irányába mozogtak, hogy egy előre meghatározott helyen, és időben találkozzanak, hogy andaki üzleti ügyletet folytathassanak. A kereskedő-vadász párok prémet és más tajgai javakat lisztre, szükséges eszközökre, gyufára, ruhaanyagra, fegyverre és töltényre stb. cseréltek (KÉP: PRAVJANT, TUTURI 2003). Gyakran előlegként kapták a következő idényre ezeket a javakat, melyekkel utólagosan számoltak el.
Ezen az összejöveteleken az üzletet alkoholfogyasztással pecsételték meg. Az evenkik nem szoktak hozzá az alkoholfogyasztáshoz, könnyen lerészegednek, agresszívak lesznek, kihívó magatartást mutatnak. Modern viszonyok között az evenkik többsége már faluban lakik és egyes területeken még a nomádoknak is gyakrabban, heti rendszerességgel van lehetőségük alkoholt fogyasztani (KÉP, VIDEO: FALUSI BOLT EVENKI KÖZEGBEN). Ez ad ritmust letelepült életüknek, az alkoholfogyasztással járó veszélyhelyzetek adnak lehetőséget olyan élményanyag megélésére, melyet csak a nomád életvitel tudott biztosítani számukra.
Az alkoholfogyasztás során olyan evenkik is, akiket addig sosem láttunk, el kezdenek evenkiül beszélgetni, viccelődni, énekelni és táncolni (HANG: TUTURI 2003, VIDEO: TUNGOKOCSEN 1999). Az alkoholfogyasztásnak nagy szerepe van abban, hogy a letelepült evenkik evenkiknek érezhessék magukat.
