Kategória:Latin jazz

Az 1930-as és 40-es években az amerikai jazz nagy fejlődésen ment keresztül. A bebop előadói egyfajta zenei ellenállást tanúsítottak a kiüresedett és túlontúl populárissá váló swing, és az újra divatba jövő dixieland ellen. A negyvenes évek végére a bebop robbanékonyságát és zsúfoltságát ellensúlyozandó, létrejött a cool jazz. A bebop mellett önálló stílust képviselt a hard bop, amelyben megfigyelhetőek voltak az R&B és a gospel hatásai.

1936-ban Juan Tizol szerzeménye a Caravan egy, a fentiektől teljesen eltérő hangzást alakított ki, melyben a szvinges lüktetést szinkópált afro-kubai ritmusok váltották fel. A legtöbben ezt a kompozíciót tartják a legelső latin jazz sztenderdnek. A negyvenes évekre New Yorkban már igen népszerű volt a Machito and his Afro-Cubans zenekar, melynek zenei rendezője Mario Bauza volt. Ő komponálta 1943-ban a Tangát, mely iránymutatónak bizonyult a latin jazz kialakulásához. Ez a sztenderd kifejezetten a clave, az afro-kubai ritmusok, valamint a jazz hangszerelésének, harmóniáinak és improvizációs rendszerének az ötvözéséből született. Az első latin jazz felvétel 1946-ban készült, ez Stan Kenton Machito című szerzeménye, melyet nem sokkal később az El Manicero (melyet Luis Armstrong írt) követett.

A bomba egy évvel később robbant: a Dizzy Gillespie Orchestra a Machito zenekarából meghívott ütőhangszeres-énekes Chano Pozóval kiegészülve koncertet adott a Carnegie Hallban, melynek anyaga az Afro-Cuban Drums suite volt (afro-kubai dobtémák). Együttműködésük során születtek meg azok a kompozíciók, amelyeket a fent soroltakkal együtt egyetlen manapság latin jazzt játszó zenekar sem hagyna ki repertoárjából, illetve dolgozna fel modernebb formában. A legismertebbek ezek közül a Manteca, a Guachi Guaro, a Cubana-Be, Cubana-Bop, vagy például a Tin Tin Deo.

Természetesen nem csak a fent említett zenészeknek köszönhető, hogy a stílus gyorsan népszerűvé vált – olyan jazz-legendák fantáziáját is mozgatták az akkor még szabadon látogatható Kuba zenéi mint Benny Goodman, Chick Webb, Cab Calloway, Duke Ellington, Art Blakey, Fats Navarro, Kenny Dorham, vagy Charlie Parker – és a listát hosszan sorolhatnánk.

Dizzy egyfelől csalódott volt, hogy a nevével fémjelezett bebop nem találta meg az utat a szélesebb közönséghez, másfelől viszont megszállott volt és nagy energiával kutatta a kubai zene különböző rétegeit. Gyakran utazott a szigetre, tanulmányozta az ott előadott népzenét, a vallásos rituálékat, a populáris zenét, a karneváli felvonulásokat. Chanóval való kapcsolata nem volt zökkenőmentes, részben a kongás rendkívül mozgalmas életvitele miatt, továbbá mert nem beszélték egymás nyelvét. Állítólag a Tin Tin Deo című dal is egy ilyen nyelvi félreértés során kapta címét: a spanyol „te entiendo” azaz „értelek” kifejezés nem talált értő fülekre... Chano életvitele sajnos nem tette lehetővé a hosszútávú együttműködést. A kongás heroinfüggősége és bajkeverő természete miatt sokszor került kínos helyzetekbe, míg végül egy éjszakai szórakozóhelyen lelőtték. A legenda szerint éppen saját szerzeményére a Mantecára táncolt, mikor a találat érte. A hivalatos verzió szerint a gyilkosságot drogdílere követte el egy tartozás miatt, de sokan úgy tartják hogy azért kellett meghalnia, mert felfedte az Abakuá (kubai testvériség, cabildo – melynek tagja volt) titkos szertartásainak ritmusait.

Chano volt az első kubai ütőhangszeres, aki megtalálta a helyét az afro-amerikai jazz-zenészek között. Halála után helyét Candido Camero vette át, aki nagy szerepet játszott a modern kongajáték kialakításában. Ő volt az, aki a több kongán történő poliritmikus játékot magas szintre fejlesztette. A hangszer is nagy fejlődésen ment keresztül: Carlos „Patato” Valdés ötletei nyomán Martin Cohen, az LP (Latin Percussion) igazgatója kifejlesztette a hangolható kongákat. (Azelőtt a bőr szegecsekkel volt a hangszer testére erősítve, és csak körülményesen lehetett felhangolni.)

Machito, Glen Island Casino, New York

Az ötvenes években a latin jazz hatalmas népszerűségnek örvendett, és a legtöbb jazz-zenész repertoárjában fellelhető volt valamilyen latin ritmusvilág által inspirált kompozíció. Dizzy korai szerzeményeit Cubopként aposztrofálják, a New Yorkban élő kubaiak (például Machito és zenekara) által játszott jazzt inkább afro-kubai jazzként említik. A latin jazz nem pusztán abból jön létre, hogy egy jazz-zenekarhoz latin ritmusszekciót társítunk. Minden zenész számára aki ezt a stílust játssza, elengedhetetlen a hagyományos afro-latin zenék ismerete és tiszteletben tartása. A legfontosabb rendező elv a clave, melynek a kubai zenében többféle előfordulása létezik (son, rumba, abakuá, stb). A clave általában öt hangból áll és szinkópált lüktetésében fellelhető egy feszültség-feloldás jelleg. A 2+3 (illetve 3+2) hang egy irányt határoz meg, melyhez az összes hangszer igazodik. Ez a lüktetés a szvingtől zeneileg igencsak eltérő, de funkcióját tekintve ugyanaz: egyensúlytalanságot, kiszámíthatatlanságot csempész a zenébe, levegőssé teszi azt és inspirál a táncolásra is. A clave tehát meghatározza a ritmusszekció által játszott képleteket is, ugyanakkor ellenpontozza a dallamhangszerek melódiáit. A latin jazzben előforduló ütőhangszerek igen széles skálán mozognak: a kongák (tumbadoras), bongók, timbales, maracas, güiro és a kolompok mellett megtalálhatjuk akár az afro-kubai bata dobokat, a chekerét, a steel drumot (jamaikai népi hangszer), a cajónt (afro-perui ütőhangszer), vagy akár a brazil szamba dobjait is.

Arról, hogy mi különbözteti meg a latin jazzt a latin ritmusokat és jazz-hangszereléseket alkalmazó rokon zenéktől (például a salsától) máig ellentmondásos vélemények születnek. Tito Puente (ütőhangszeres, zeneszerző) szerint a táncolhatóság a latin jazz védjegye, míg Ray Barretto (ütőhangszeres, zenekarvezető) úgy vélte hogy a salsa képviseli a táncolható latin zenét, míg a latin jazz nem feltétlenül kell, hogy kiszolgálja ezt az igényt. Általánosságban azt mondatjuk, hogy a latin jazz nagyrészt instrumentális, és inkább kiszolgálja a hallgatóság igényeit, mint a táncolni vágyó közönségét. A szólók sokkal egyénibbek, tartalmasabbak és érzelemdúsabbak, valamint a hangszeres virtuozitás is jobban előtérbe kerül, mint például a salsában. Jellemzőek a váratlan zenei fordulatok – ilyenkor sokszor felcsendül egy szokatlan afro-karibi ritmus, amely látszólag nem következik a zene addigi lüktetéséből. A ritmusszekció sokszínűen támogatja a szólistákat, a lüktetés a jellemzően jazz-fúvósok kíséretében gyakran szvinges, a zongora, a trombita vagy a harsona mögött pedig inkább perkusszív. A befogadói formával kapcsolatban azért is nehéz egységes álláspontot kialakítani, mivel az összes, a latin jazzben alkalmazott ritmus olyan közegből származik, ahol a tánc szerves része a zenének. Mondhatjuk, hogy előadótól, helyszíntől és közönségtől is függ, hogy mikor milyen reakcióra számíthat egy latin zenét játszó zenekar.

João Gilberto, Grammy-díjas brazil énekes, gitáros. Ő alkotta meg Antônio Carlos Jobim mellett a bossa nova alapjait, őt tekintik ma a bossa nova "atyjának". Szerző: Tuca Vieira.

A latin jazz egyedülálló vonása, hogy összeköti az egész amerikai kontinenst – az észak amerikai jazz elemeit vegyíti az afro-latin zenével, továbbá felvonultatja a nyugat-afrikai zenei hagyományokat, ahogy azok a karibi térségben önálló jelleget öltöttek. Valójában nem számít, hogy a jazz hatott-e inkább az afro-kubai zenére, vagy fordítva. A latin jazz élő, vibráló és folyamatosan fejlődő stílus, melynek különböző irányzatairól hosszan lehetne írni. Hogy változatos képet kapjunk erről a zenei világról, álljon itt egy rövid felsorolás a meghatározó előadók közül párról – ők jellemzően zenekarvezetőként is tevékenykedtek (számtalan formáció élén) így nevük alapján könnyen izgalmas zenékre találhatunk:

Ütőhangszeresek: Mongo Santamaria, Candido Camero, Carlos „Patato” Valdés, Ray Barretto, Tito Puente, Miguel „Angá” Diaz, Giovanni Hidalgo, Jose Luis Changuito, Tata Güines, Jerry Gonzales, Poncho Sanchez, Cal Tjader, Sabu Martinez, Francisco Aguabella, Milton Cardona, Willie Bobo, Airto Moreira...
Zongoristák: Eddie és Charlie Palmieri, Chucho és Bebo Valdes, Danilo Pérez, Gonzalo Rubalcaba, Michel Camilo, Chano Dominguez, Chick Corea, Alfredo Rodriguez, Hilton Ruiz, Eliane Elias, Omar Sosa, Roberto Fonseca...
Fúvósok: Dizzy Gillespie, Arturo Sandoval, Gato Barbieri, Paquito D’Rivera, Jerry Gonzales, Dave Valentin, Nestor Torres, Steve Turre, Claudio Roditi, William Cepeda...