Néhány ismertebb palo, compás (metrika) szerinti csoportosításban
A metrikai tagoláshoz hozzá kell tennünk, hogy a kötött metrikájú palókat esetenként szabadon is énekelik, játsszák, de ez előfordulhat fordítva is; valamint, hogy a metrikai hasonlóság egyáltalán nem biztos, hogy a palók között tényleges kapcsolatot (pl. genetikus kapcsolatok, stb.) is jelentik…
- Szabad metrikájú palók: toná, debla, martinete, carcelera, cantes camperos, malagueña, granaína, media granaína, rondeñas, cantes de las minas, stb.
Toná: Ősforrása számos flamenco palónak. Balladák, melyeket később gitárkísérettel kezdtek el énekelni. Ma kevésbé használják, de belőlük származtatható például a szabad metrikájú saeta, a 12-es lüktetésű seguiriya, valamint a cante jondo („mély ének”): a flamenco legdrámaibb, ágának számos más palója.
Saeta: A legfontosabb andalúz ünnep, a nagyheti körmenetek szabad metrikájú szenténeke, melyet a balkonokról, vagy a templomokban énekelnek, miközben a körmeneti hordozószobrokat vállaikon ringatják, vagy leteszik a hordozók. A szövegek a nagyhét témájához kapcsolódnak. Laikusok és profik is énekelnek az alapformákhoz kapcsolódva szabadon variált változatokat, sokszor vallási fogadalomból, erős érzelmi felindulással.
- 3-as lüktetésű palók: fandango, sevillanas, verdiales
Fandango: Ősi népi műfaj, 6/8-os lüktetésű tánc és muzsika. Az egész Ibériai-félszigeten elterjedt műfaj
Legősibb formája talán a verdiales. Andalúziai flamenco változataiból számos újabb palo eredeztethető. Dallama ereszkedő szekvenciájú, az andalúz kadencián alapul, nyolcszótagos versorokból áll. Jellegzetes eleme a kasztanyettek használata. A fandango alapját adja Latin-Amerikai táncoknak is, pl a mexikói fandangónak.
Verdiales - Egyes kutatók szerint az ókorba nyúló hagyomány – krétai és római kor előtti itáliai ábrázolásokon találhatunk hasonló hangszerekkel (csörgődob, platillos - fémcsengettyűk, kagylókürt) virágos fejdíszben muzsikáló, táncoló embereket. Máig élő népszokás Málaga vidékén. A kutatók e hármas lüktetésű zenét és táncot a fandango legősibb formájának tartják. A Panda de Verdiales (a banda) felállása: két-három gitár, hegedű, csörgődob, felváltva énekesek, fémcsengettyűsök és kasztanyettesek sokasága. A szertartás jellegű táncot kagylókürt megfúvásával vezetik be. Számos latin-amerikai népszokásban ismerhetjük fel továbbélését.
Sevillanas: Valószínűsíthetően a kasztíliai seguidillas táncból Sevillában sajátos formát nyert táncos muzsika. Számos alkalommal táncolják: a legismertebbek ezek közül a Sevillai Feria (vásár) időszaka, s a Rocíoi Zarándoklat. A sevillanas szerkezete kötött: 3/4-es ritmusú, mindig azonos ütemszámból álló négy strófa, mindegyik külön tánclépésekből fölépített páros tánccal. Hozzátartozó alaptapsolás a hangsúlyos első negyed, majd két hangsúlytalan negyed sorozata. Ősi változatában dob és furulya vagy ének, majd kasztanyettek kísérik, a gitárkíséret későbbi fejlemény.
Tánc és muzsika a Rocíoi Zarándoklaton: A több mint egymillió embert megmozgató rocíoi zarándoklaton a sevillanasokat 8–10 napon át éneklik, játsszák táncolják a Rocíoi Szűzanya tiszteletére: a tánccal kiemelik a különösen szent pillanatokat, például a gyalogos, lovas zarándokok hajnali átkelését a folyón, a vízben táncolt sevillanasokkal köszöntik; vagy a homokdűnék között megszálló zarándokok esti miséjét zárják ezek a táncok, stb. Aki például fogadalomból némán zarándokol, ilyenkor táncra perdül a többiekkel. Ott helyben költött énekek is mindegyre elhangzanak. Hosszú sorokban, lóháton, szekereken, traktorokon követik a Szűzanya-képeket hordozó ökörvontatta kordékat az 500–2000 főig terjedő, egy-egy faluból, városból összeálló zarándokok, a Huelvai tengerpart homokdűnéi között, három-négy napon át. Vándorlás közben végig élő zenére énekelnek, táncolnak, s mikor a zarándokhelyre megérkeznek, ott is két-három napon át, a sok száz kis házban reggeltől hajnalig táncolnak, muzsikálnak. Van hol egy leány, az énekét dobbal kísérve serkent táncra egy tucat táncost, van hol egy tíztagú banda muzsikájára táncolnak százan: minden házban másképp áll a bál, s mindez a Szűzanya tiszteletére! A Szűzanya kultuszához a 3-as lüktetésű ritmusok kapcsolódnak (a sevillanas mellett a szintén 3-as lüktetésű, szintén az ütemkezdeten hangsúlyos fandango de huelva, míg a Húsvét után kezdődő bikaviadalok férfias időszakának jellegzetes ritmusa 4/4-es: a bikaviadalokon a tango és rumba ritmus alapját képező ritmusú tapssal fejezi ki a közönség az izgatottságát.
- 2/4-es és 4/4-es ritmikájú palók: taranta, tientos, mariana, danza, tangos, zambra, farruca, garrotín, rumba, danzón, colombiana, milonga, stb.
Tangos: A XIX. század közepén Latin-Amerikából beáramló muzsikának a flamencóba való beépüléséből született. Négynegyedes ritmusában az ének első negyedre eső főhangsúlyát a gitár, a taps, s az ütőhangszerek nem játsszák (üres hang), ettől eleve különleges hangsúlyjáték alakul ki, amit fokoz még az, hogy az énekes s a gitáros szívesen játszik a kontraritmussal. A flamenco tangóban az andalúz kadencia igen jellegzetes, ugyanakkor kialakultak speciális hangnem-váltogatós formái is. Alaptapsolás rá a rumba alapritmus. Az ismert s akár frissen költött énekeket is az énekesek általában refrénekkel összekötve szokták felfűzni, a fiestákon is így szoktak mulatni. A tangóból alakult ki lassúbb, drámaibb változata a tientos.
Rumba: Szintén ida y vuelta („odament s visszajött”) műfaj: az afroamerikai rumba flamenco adaptációja. A rumba catalana Barcelona cigánynegyedében alakult további fejlődés eredménye. Gyors 4/4-es tempó, gyakori pergő tapskontrák használata jellemzi.
- 12-es struktúrán (3/4-es és 2/4-es ütemek kombinációján) alapuló palók:
soleá compás-ú palók: soleá, soleá por bulerías, bulerías, bulerías por soleá, alegrías, caña, polo, mirabrás, caracoles, romera, cantiñas, bambera, alboreá, romance, zapateado catalán
soleá: A soleára jellemző 12 negyedből álló ciklus a következő (a kiemelt számok jelzik a hangsúlyokat) : 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 . Lassú, méltóságteljes tánc, egy női szólista, zapateadókkal tarkított játéka. A mollos hangzású dallamhoz drámai tartalmú szövegek kapcsolódnak.
bulerías: Jerez de la Fronterában született pörgős, mulatós palo: nevét a bulla (’nyüzsgés”, vagy a burla ’tréfa’ szóból) eredeztetik. A soleá felpörgetett záradékaként született, majd önnálósult, s mára már a legtipikusabb része a mulatságoknak. A bekiáltások, taps szerves részét képezik a körben állva, néha a muzsikusokat is felkérő, szólótáncok sorozatából felépülő fiestának.
alegrías: Cádizi eredetű gyors, vidám, táncos palo. Jellegzetessége a ’tiriti tran tran’ formula alkalmazása az énekben.
seguiriya vagy siguirilla: A 12 negyedből álló ciklus tempója igen lassú, a hangsúlyokat a kiemelt számok jelzik: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 A flamenco egyik legrégebbi ága: a szabad metrumú tonából alakuhatott ki. Tragikus hangvételú, ceremoniális tánccal járt, igen lassú énekkel, melyekhez gitárkíséret kapcsolódott: a flamenco cante jondo explicit műfaja. Az énekes szabadon kanyarog érzelmeit dalba öntve, a gitáros bravúrosan követi.
a seguiriyához hasonló 12-esek: seguiriya, cabales, liviana, serranas, toná-liviana
Egyéb 12-esek: guajira, petenera
Guajira: Kubai eredetű gyors ritmusú palo, témái is Havannához kapcsolódnak. Lüktetése: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
- Kevert metrikájú palók: tanguillo, zapateado
Tanguillo: A Cádizban kialakult palót az afrikai poliritmia jellemzi: míg a taps 4/4-es, addig a cajón gitárkíséret 6/8-os. Gyors, vidám témájú szövegeket tartalmazó palo, a Cádizi Karnevál egyik jellegzetes eleme.
