Nyugat-, Közép-, és Kelet-Ausztrália zenéje
E területek zenei tárgyalásának nehézsége a kutatómunkák kezdeti irányaiban keresendő. Az 1900-as évek első felétől kezdve megalakultak azok a tudományágak, melyek az embert, annak múltját, társadalmi, szociális hagyatékát és pszichéjét helyezték előtérbe. E tudományok azokat a népcsoportokat kívánták vizsgálni, melyek az akkori nézet szerint elmaradottan éltek. Így szerettek volna megtudni valamit az emberi civilizáció – és maga az ember - múltjáról, eredetéről. Az ekkoriban általánosan elfogadott álláspont szerint az ausztrál őslakosok az legelmaradottabban, kőkorszaki szinten megrekedve éltek. A kutatások a vallási és szociális életre koncentrálva indultak meg, a művészet bármilyen formája szinte szóba sem került; a zenéről csak a szertartások vonatkozásában esik néhány szó. Mire a művészeti formák irányában megindult az érdeklődés, a kontinens nagy részén a zenei élet már csak megcsonkult formában létezett, vagy teljesen elveszett.
A harmadik probléma a kor technikai fejlettségében keresendő. Habár az 1900-as évek első felében már léteztek a hang rögzítésére alkalmas eszközök, a terepen mégis nagyon nehezen lehetett használni őket, főleg Ausztrália belső, meleg, száraz területein. A kezdeti hangfelvevők viaszos hengerekre rögzítettek, mely a forró éghajlati viszonyok között használhatatlan volt.
Habár az utóbbi időben többen fogtak Közép-Ausztrália zenei világának elemzésébe, e munkák vagy a kulturális életbe ágyazva vizsgálják a zenét – melyet érintőlegesen, máshol mi is megtettünk -, vagy zeneelméleti leírásokba, szövegelemzésekbe bocsátkoznak, melyeken keresztül a zene valódi mivoltát megérteni nagyon nehéz, talán lehetetlen. Használható felvételeket találni, ezt a jelen munkában, e keretek között bemutatni, nehéz vállalkozás. Nyugat-Ausztráliában készült felvételek száma meglehetősen kevés – az állam északi részét kivéve, melyet Kimberley szócikk alatt az északi rész elemzése közben érintünk. A középső területeken leginkább tanulmányozott törzsek, népcsoportok a kontinens közepén, Alice Springs környékén élő Aranda, a tőlük dél-nyugatra élő Pitjantjatjara, a nyugatra élő Pintupi, valamint az északra élő Walbiri. E területek zenéje elsősorban – mint az egész kontinensen – vokális, idiofon hangszerekkel kísért. A dalok rövidek, melyek nagyobb csoportokba tömörülnek (dal-ösvények). Általánosságban elmondható, hogy melódiájuk a fokozatosan leszálló mintát követik, szövegük kötött, előadásukat különböző protokollok szabták meg, illetve korlátozták. Használható felvétel hiányában az e területeken játszott zenére az Északi-Területek zenéjén keresztül tehetünk némi általánosító hivatkozást. Az eddigi kutatások rámutattak, hogy Ausztrália őslakóinak zenéi azokon a területeken gazdagabbak, ahol a környezeti adottságok kedvezőbbek – habár ez kétség kívül szubjektív, a végletekig általánosító nézet.
