Tibeti népzene

A tibetiek mindennapi életének éppen úgy, mint minden népnek, szerves része a népzene, amit ők lunak (t: glu = dal) neveznek. Az igen ritkán lakott Tibetben, az egymástól távoli völgyekben, a viszonylagos zártság következtében, ahogy a nyelvben, úgy a zenében is számtalan dialektus alakult ki. A tibeti népdalok nomád pásztorok és parasztok érzelem és gondolatvilágát tükrözik. A tibeti dalok, a fenti csoportok életének kiemelt alkalmaihoz vagy jeles napjaihoz kötődnek, vagy a mindennapi problémáikat szólaltatják meg. A népdalaik szóbeliségben hagyományozódtak generációról generációra. A népdal átadási folyamat legfontosabb jellemzője a változatképződés. A tibeti népdalokra jellemző az egyszólamú (unisolo) éneklés, ami szinte minden ázsiai népnél megtalálható. Emellett a dalokban hallhatunk kórust, kóruscsoportok antifonális énekét, vagy felelgetős formát. A tibeti népzenére, mint a belső-ázsiai népekére, jellemző a pentatónia: A kínai zenetudomány Ázsiában négyféle pentatóniát különböztet meg, a han (kínai), mongol, tibeti, és ótörök (a magyar evvel rokon). A tibeti népdalok kíséretként három fő hangszert használnak, a tibeti fidulát (t: pi-lbang), tibeti hosszúnyakú lantot (t: sgra-snyan) és a dobot (t: nga). A tibeti énekstílus sajátossága a hangrés vibrálása és a magas hangfekvés. A tibeti népdalokat három csoportba lehet besorolni, pásztor vagy hegyi dalok, paraszti vagy munkadalok és gyerek dalok. A pásztorénekek sajátossága a feszes és zabolátlan dallam, a szabad és gyors ritmus, a vad hangszínek tartománya nagy ugrásokkal, a gyakori díszítések és a hosszan elnyújtott hangok. A dalok témája a vidék szépsége, az ártatlan szerelem, a tisztaság dicsérete, a mindennapi munkák, valamint a buddhák felmagasztalása.

A tibeti dalnokok egyik kedvenc témája a tibeti nemzeti hősről, Geszárról (t: Ge-sar) szóló hősköltemények eléneklése. E mondakör feltehetően ÉK-Tibetben alakult ki a XIV-XV. század táján, de egyes elemei már jóval korábban megjelennek. Geszar legendája ismert a lepcsa, a mongol, a burját, a tuvai, az altaji török, a sárga ujgur (Hunza-völgy) és a szalar népek körében is. A tibeti hagyomány szerint Geszar három tibeti törzs, a Lik, a Dongszkar és a Tusza misztikus királya. Más elbeszélők szerint Geszar a kelet-tibeti Ling (t: gLing) fejedelemség uralkodója volt a XI. században. Belső-Ázsia szerte Geszárra, mint megszabadítóra tekintenek, aki világkorszakunk végén, nagy hadserege élén eljön Sambhalából (t: Sham-bha-la, vagy bDe-’byung, sz: swayam-bhala), és legyőzi a gonosz erőket. A mítosz legbővebb változata 19 részből áll. A monda az isteni világban (t: lHa-gling) kezdődik, ahonnan Geszárt eredetileg az ég fejedelme (ez később indiai hatásra Brahmá lesz) küldi le három fia közül a földre. Ez a rész több ponton is rokonságot mutat Senrap Mivo történetével. Világunkban, egy hercegi családban Cshoró (t: Jo-ro) néven, visszataszító gyerekként születik meg. Csoró csodálatos képességekkel rendelkezik, de a nagybátyja üldözi. Geszar a Sambhalából kapta a bölcsességét, számára annak királyai (t: rig-ldan) szolgáltak példaként. A csodagyerek hetedik hőstette, amelyet hétévesen hajtott végre, egy fehér vadjak legyőzése. Mivel anyja nem tudott élelmet szerezni, Geszar ellopta nagybátyja „szellemjakját”, majd leölte és anyjának adta. A későbbiekben démonokat ölt meg. A sorsa akkor fordul meg, amikor megnyeri a lovasversenyt, aminek jutalmaként elnyeri Ling (t: gLing) ország trónját. Ez után az égből táltos paripát kapott, ami alatt lehet, hogy dobot kell értenünk, tehát itt egy sámáni mozzanatról van szó. Ekkor kapta a Geszar nevet és a fenséges formáját. Ezt követően különböző földi- és szellem-országokban tett hadjáratokat. Így jutott Kínába, Észak démonának birodalmába, Hor (t: Hor) országába (ÉK-Tibet, Dzsungária határvidéke, ujgurok földje), Dzsang (t: lJang) országába (ma Jünnan), Mon (t: Mon) területe (a Himalájától DK-re), Taszik (t: sTag-gzig) birodalmába (Perzsia), Szok (t: Sog) országába (szaka és mongol terület), Cseri (t: Bye-ri) területére (Tibet északi része), Khacsejül (t: Kha-che-yul vagy Kha-cul, sz: Kāsmīr) országába (Kásmír), Druku (t: Dru-gu) területére (türkök országa), Bera (t: sBe-ra) vidékére (talán Nepál), végül a Nők Királyságába. Geszar hódító kalandjai során a mágikus erejéről tesz tanúbizonyságot a különböző legendaváltozatokban, küzdelmei sokkal inkább sámáni jellegűek, mint hagyományos hősre vallóak. A démonokkal vívott csatái leginkább a tibeti Maszanggal (t: Ma-bsangs) rokonítják. Az eposz végén Geszar alászáll a pokol birodalmába (t: dmyal-gling).

A munkadalok témája a földművelést, a házi állatokat, az építkezést és a háztartást kísérő munkálatok. A gyerek dalok olyanok, amiket játék közben énekelnek, vagy mondókaszerűek, amiket például ugrókötelezés vagy valami hasonló tevékenység közben mondogatnak.