Difference between revisions of "Tama (tamani, a mande beszélődob)"

1. sor: 1. sor:
 +
Thione Diop szólózik a tamán. A felvétel Szenegálban készült. Őt Papemodou Diop, Ousemane N’Diaye, és Abdoulaye N’Diaye kísérik. A videóban sabar is látható és hallható, amely dob Szenegál jellemző hangszere:
 +
<center>
 +
<websiteFrame>
 +
website=http://www.youtube.com/embed/k6o5rkMtRTU
 +
height=290
 +
width=380
 +
border=0
 +
scroll=no
 +
</websiteFrame>
 +
</center><br><br>
 +
Remek tama-szólót láthatunk és hallhatunk szintén Szenegálból. Az aláfestő dobok a sabar és a djembe:
 +
<center>
 +
<websiteFrame>
 +
website=http://www.youtube.com/embed/dQOzuaJ0p-4
 +
height=290
 +
width=380
 +
border=0
 +
scroll=no
 +
</websiteFrame>
 +
</center><br><br>
 +
 
A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közben a bal vállra akasztva, a hónalj alá fogják, s hol erősebben, hol kevésbé erősen, a dobtesthez szorított karral változtatják a hangmagasságot (így megfeszítik a bőrt tartó zsinórozást, melyet az erősen beszűkített fatest bőven enged, s ezáltal megfeszül a bőr), miközben a balkéz ujjaival, illetve a jobb kézben tartott kis, görbítetten faragott ütővel ütik. E dob és sajátos játéktechnikája olyasfajta, szinte dallamszerű hangzást eredményez, amit akár a beszédhez is hasonlíthatnánk, ebből származik e hangszer másik elnevezése, beszélő dob. Legjellemzőbb előfordulása a soninkék és a xasonkák között volt, mára azonban az egész szavanna, illetve Szahel-régióban elterjedt, és nemcsak a mande népek között (a wolofoknál a szenegáli régióban, Ghanában, ahol kissé nagyobbá vált, akárcsak Nigériában a yorubáknál). Mindamellett a mandék is használtak nagyobb fajtájú tamát, egyet a Sosso bala mellett őriznek (lásd a balafonról szóló szócikket).<br>
 
A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közben a bal vállra akasztva, a hónalj alá fogják, s hol erősebben, hol kevésbé erősen, a dobtesthez szorított karral változtatják a hangmagasságot (így megfeszítik a bőrt tartó zsinórozást, melyet az erősen beszűkített fatest bőven enged, s ezáltal megfeszül a bőr), miközben a balkéz ujjaival, illetve a jobb kézben tartott kis, görbítetten faragott ütővel ütik. E dob és sajátos játéktechnikája olyasfajta, szinte dallamszerű hangzást eredményez, amit akár a beszédhez is hasonlíthatnánk, ebből származik e hangszer másik elnevezése, beszélő dob. Legjellemzőbb előfordulása a soninkék és a xasonkák között volt, mára azonban az egész szavanna, illetve Szahel-régióban elterjedt, és nemcsak a mande népek között (a wolofoknál a szenegáli régióban, Ghanában, ahol kissé nagyobbá vált, akárcsak Nigériában a yorubáknál). Mindamellett a mandék is használtak nagyobb fajtájú tamát, egyet a Sosso bala mellett őriznek (lásd a balafonról szóló szócikket).<br>
 
A tamát is hol úgy ütik, hogy az ütő hirtelen lepattan, hol a bőrt megnyomva, mint korábban a dundun kapcsán is írtuk, ezáltal színesítve a hangzásvilágot. Sok esetben használják párban, az egyik hangszer játssza a szólórészt, a másik a kíséretet. Az utóbbi rövid, nem nagyon variált, inkább egységes alapot ad, akár a szintén korábban taglalt dundun, a másik azonban egynél több képletet is tartalmazhat, mely mind egyedi, s melyek közé szólórész épül. A játék közben a zenész egész teste mozgásban van, miközben karjával a hangmagasságot szabályozza. Manapság a tamát a modern szenegáli zenéből ismerheti a nagyközönség.<br>
 
A tamát is hol úgy ütik, hogy az ütő hirtelen lepattan, hol a bőrt megnyomva, mint korábban a dundun kapcsán is írtuk, ezáltal színesítve a hangzásvilágot. Sok esetben használják párban, az egyik hangszer játssza a szólórészt, a másik a kíséretet. Az utóbbi rövid, nem nagyon variált, inkább egységes alapot ad, akár a szintén korábban taglalt dundun, a másik azonban egynél több képletet is tartalmazhat, mely mind egyedi, s melyek közé szólórész épül. A játék közben a zenész egész teste mozgásban van, miközben karjával a hangmagasságot szabályozza. Manapság a tamát a modern szenegáli zenéből ismerheti a nagyközönség.<br>
 
Tradicionálisan mali jelimusokat, azaz női jeliket kísértek vele, ám ma inkább Guineából és Maliból származó zenekarokban, illetve balettekben láthatjuk, hallhatjuk.  <br><br>
 
Tradicionálisan mali jelimusokat, azaz női jeliket kísértek vele, ám ma inkább Guineából és Maliból származó zenekarokban, illetve balettekben láthatjuk, hallhatjuk.  <br><br>
 +
<table align=center><tr><td>
 +
Pape Diouf bemutatja a tamát:</td><td>Tamani és djembe együtt.</td><tr><td>
 +
<center>
 +
<websiteFrame>
 +
website=http://www.youtube.com/embed/2ssw4ehw33c
 +
height=290
 +
width=380
 +
border=0
 +
scroll=no
 +
</websiteFrame>
 +
</center></td><td><center>
 +
<websiteFrame>
 +
website=http://www.youtube.com/embed/ehuMUfebPTE
 +
height=290
 +
width=380
 +
border=0
 +
scroll=no
 +
</websiteFrame>
 +
</center></td></table>
 +
 +
  
 
==Kapcsolódó szócikkek==
 
==Kapcsolódó szócikkek==

A lap 2011. június 27., 00:27-kori változata

Thione Diop szólózik a tamán. A felvétel Szenegálban készült. Őt Papemodou Diop, Ousemane N’Diaye, és Abdoulaye N’Diaye kísérik. A videóban sabar is látható és hallható, amely dob Szenegál jellemző hangszere:

<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/k6o5rkMtRTU height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame>



Remek tama-szólót láthatunk és hallhatunk szintén Szenegálból. Az aláfestő dobok a sabar és a djembe:

<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/dQOzuaJ0p-4 height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame>



A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közben a bal vállra akasztva, a hónalj alá fogják, s hol erősebben, hol kevésbé erősen, a dobtesthez szorított karral változtatják a hangmagasságot (így megfeszítik a bőrt tartó zsinórozást, melyet az erősen beszűkített fatest bőven enged, s ezáltal megfeszül a bőr), miközben a balkéz ujjaival, illetve a jobb kézben tartott kis, görbítetten faragott ütővel ütik. E dob és sajátos játéktechnikája olyasfajta, szinte dallamszerű hangzást eredményez, amit akár a beszédhez is hasonlíthatnánk, ebből származik e hangszer másik elnevezése, beszélő dob. Legjellemzőbb előfordulása a soninkék és a xasonkák között volt, mára azonban az egész szavanna, illetve Szahel-régióban elterjedt, és nemcsak a mande népek között (a wolofoknál a szenegáli régióban, Ghanában, ahol kissé nagyobbá vált, akárcsak Nigériában a yorubáknál). Mindamellett a mandék is használtak nagyobb fajtájú tamát, egyet a Sosso bala mellett őriznek (lásd a balafonról szóló szócikket).
A tamát is hol úgy ütik, hogy az ütő hirtelen lepattan, hol a bőrt megnyomva, mint korábban a dundun kapcsán is írtuk, ezáltal színesítve a hangzásvilágot. Sok esetben használják párban, az egyik hangszer játssza a szólórészt, a másik a kíséretet. Az utóbbi rövid, nem nagyon variált, inkább egységes alapot ad, akár a szintén korábban taglalt dundun, a másik azonban egynél több képletet is tartalmazhat, mely mind egyedi, s melyek közé szólórész épül. A játék közben a zenész egész teste mozgásban van, miközben karjával a hangmagasságot szabályozza. Manapság a tamát a modern szenegáli zenéből ismerheti a nagyközönség.
Tradicionálisan mali jelimusokat, azaz női jeliket kísértek vele, ám ma inkább Guineából és Maliból származó zenekarokban, illetve balettekben láthatjuk, hallhatjuk.

Pape Diouf bemutatja a tamát:Tamani és djembe együtt.

<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/2ssw4ehw33c height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame>

<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/ehuMUfebPTE height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame>


Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök