Difference between revisions of "Tama (tamani, a mande beszélődob)"
1. sor: | 1. sor: | ||
+ | Thione Diop szólózik a tamán. A felvétel Szenegálban készült. Őt Papemodou Diop, Ousemane N’Diaye, és Abdoulaye N’Diaye kísérik. A videóban sabar is látható és hallható, amely dob Szenegál jellemző hangszere: | ||
+ | <center> | ||
+ | <websiteFrame> | ||
+ | website=http://www.youtube.com/embed/k6o5rkMtRTU | ||
+ | height=290 | ||
+ | width=380 | ||
+ | border=0 | ||
+ | scroll=no | ||
+ | </websiteFrame> | ||
+ | </center><br><br> | ||
+ | Remek tama-szólót láthatunk és hallhatunk szintén Szenegálból. Az aláfestő dobok a sabar és a djembe: | ||
+ | <center> | ||
+ | <websiteFrame> | ||
+ | website=http://www.youtube.com/embed/dQOzuaJ0p-4 | ||
+ | height=290 | ||
+ | width=380 | ||
+ | border=0 | ||
+ | scroll=no | ||
+ | </websiteFrame> | ||
+ | </center><br><br> | ||
+ | |||
A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közben a bal vállra akasztva, a hónalj alá fogják, s hol erősebben, hol kevésbé erősen, a dobtesthez szorított karral változtatják a hangmagasságot (így megfeszítik a bőrt tartó zsinórozást, melyet az erősen beszűkített fatest bőven enged, s ezáltal megfeszül a bőr), miközben a balkéz ujjaival, illetve a jobb kézben tartott kis, görbítetten faragott ütővel ütik. E dob és sajátos játéktechnikája olyasfajta, szinte dallamszerű hangzást eredményez, amit akár a beszédhez is hasonlíthatnánk, ebből származik e hangszer másik elnevezése, beszélő dob. Legjellemzőbb előfordulása a soninkék és a xasonkák között volt, mára azonban az egész szavanna, illetve Szahel-régióban elterjedt, és nemcsak a mande népek között (a wolofoknál a szenegáli régióban, Ghanában, ahol kissé nagyobbá vált, akárcsak Nigériában a yorubáknál). Mindamellett a mandék is használtak nagyobb fajtájú tamát, egyet a Sosso bala mellett őriznek (lásd a balafonról szóló szócikket).<br> | A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közben a bal vállra akasztva, a hónalj alá fogják, s hol erősebben, hol kevésbé erősen, a dobtesthez szorított karral változtatják a hangmagasságot (így megfeszítik a bőrt tartó zsinórozást, melyet az erősen beszűkített fatest bőven enged, s ezáltal megfeszül a bőr), miközben a balkéz ujjaival, illetve a jobb kézben tartott kis, görbítetten faragott ütővel ütik. E dob és sajátos játéktechnikája olyasfajta, szinte dallamszerű hangzást eredményez, amit akár a beszédhez is hasonlíthatnánk, ebből származik e hangszer másik elnevezése, beszélő dob. Legjellemzőbb előfordulása a soninkék és a xasonkák között volt, mára azonban az egész szavanna, illetve Szahel-régióban elterjedt, és nemcsak a mande népek között (a wolofoknál a szenegáli régióban, Ghanában, ahol kissé nagyobbá vált, akárcsak Nigériában a yorubáknál). Mindamellett a mandék is használtak nagyobb fajtájú tamát, egyet a Sosso bala mellett őriznek (lásd a balafonról szóló szócikket).<br> | ||
A tamát is hol úgy ütik, hogy az ütő hirtelen lepattan, hol a bőrt megnyomva, mint korábban a dundun kapcsán is írtuk, ezáltal színesítve a hangzásvilágot. Sok esetben használják párban, az egyik hangszer játssza a szólórészt, a másik a kíséretet. Az utóbbi rövid, nem nagyon variált, inkább egységes alapot ad, akár a szintén korábban taglalt dundun, a másik azonban egynél több képletet is tartalmazhat, mely mind egyedi, s melyek közé szólórész épül. A játék közben a zenész egész teste mozgásban van, miközben karjával a hangmagasságot szabályozza. Manapság a tamát a modern szenegáli zenéből ismerheti a nagyközönség.<br> | A tamát is hol úgy ütik, hogy az ütő hirtelen lepattan, hol a bőrt megnyomva, mint korábban a dundun kapcsán is írtuk, ezáltal színesítve a hangzásvilágot. Sok esetben használják párban, az egyik hangszer játssza a szólórészt, a másik a kíséretet. Az utóbbi rövid, nem nagyon variált, inkább egységes alapot ad, akár a szintén korábban taglalt dundun, a másik azonban egynél több képletet is tartalmazhat, mely mind egyedi, s melyek közé szólórész épül. A játék közben a zenész egész teste mozgásban van, miközben karjával a hangmagasságot szabályozza. Manapság a tamát a modern szenegáli zenéből ismerheti a nagyközönség.<br> | ||
Tradicionálisan mali jelimusokat, azaz női jeliket kísértek vele, ám ma inkább Guineából és Maliból származó zenekarokban, illetve balettekben láthatjuk, hallhatjuk. <br><br> | Tradicionálisan mali jelimusokat, azaz női jeliket kísértek vele, ám ma inkább Guineából és Maliból származó zenekarokban, illetve balettekben láthatjuk, hallhatjuk. <br><br> | ||
+ | <table align=center><tr><td> | ||
+ | Pape Diouf bemutatja a tamát:</td><td>Tamani és djembe együtt.</td><tr><td> | ||
+ | <center> | ||
+ | <websiteFrame> | ||
+ | website=http://www.youtube.com/embed/2ssw4ehw33c | ||
+ | height=290 | ||
+ | width=380 | ||
+ | border=0 | ||
+ | scroll=no | ||
+ | </websiteFrame> | ||
+ | </center></td><td><center> | ||
+ | <websiteFrame> | ||
+ | website=http://www.youtube.com/embed/ehuMUfebPTE | ||
+ | height=290 | ||
+ | width=380 | ||
+ | border=0 | ||
+ | scroll=no | ||
+ | </websiteFrame> | ||
+ | </center></td></table> | ||
+ | |||
+ | |||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== |
A lap 2011. június 27., 00:27-kori változata
Thione Diop szólózik a tamán. A felvétel Szenegálban készült. Őt Papemodou Diop, Ousemane N’Diaye, és Abdoulaye N’Diaye kísérik. A videóban sabar is látható és hallható, amely dob Szenegál jellemző hangszere:
<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/k6o5rkMtRTU height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame>
Remek tama-szólót láthatunk és hallhatunk szintén Szenegálból. Az aláfestő dobok a sabar és a djembe:
<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/dQOzuaJ0p-4 height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame>
A tama egy jellegzetesen homokóra formájú, kétfenekű és kisméretű dob, melyen vékony zsinórozás szorítja a két bőrfelületet a hangszervéghez. Játék közben a bal vállra akasztva, a hónalj alá fogják, s hol erősebben, hol kevésbé erősen, a dobtesthez szorított karral változtatják a hangmagasságot (így megfeszítik a bőrt tartó zsinórozást, melyet az erősen beszűkített fatest bőven enged, s ezáltal megfeszül a bőr), miközben a balkéz ujjaival, illetve a jobb kézben tartott kis, görbítetten faragott ütővel ütik. E dob és sajátos játéktechnikája olyasfajta, szinte dallamszerű hangzást eredményez, amit akár a beszédhez is hasonlíthatnánk, ebből származik e hangszer másik elnevezése, beszélő dob. Legjellemzőbb előfordulása a soninkék és a xasonkák között volt, mára azonban az egész szavanna, illetve Szahel-régióban elterjedt, és nemcsak a mande népek között (a wolofoknál a szenegáli régióban, Ghanában, ahol kissé nagyobbá vált, akárcsak Nigériában a yorubáknál). Mindamellett a mandék is használtak nagyobb fajtájú tamát, egyet a Sosso bala mellett őriznek (lásd a balafonról szóló szócikket).
A tamát is hol úgy ütik, hogy az ütő hirtelen lepattan, hol a bőrt megnyomva, mint korábban a dundun kapcsán is írtuk, ezáltal színesítve a hangzásvilágot. Sok esetben használják párban, az egyik hangszer játssza a szólórészt, a másik a kíséretet. Az utóbbi rövid, nem nagyon variált, inkább egységes alapot ad, akár a szintén korábban taglalt dundun, a másik azonban egynél több képletet is tartalmazhat, mely mind egyedi, s melyek közé szólórész épül. A játék közben a zenész egész teste mozgásban van, miközben karjával a hangmagasságot szabályozza. Manapság a tamát a modern szenegáli zenéből ismerheti a nagyközönség.
Tradicionálisan mali jelimusokat, azaz női jeliket kísértek vele, ám ma inkább Guineából és Maliból származó zenekarokban, illetve balettekben láthatjuk, hallhatjuk.
Pape Diouf bemutatja a tamát: | Tamani és djembe együtt. |
<websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/2ssw4ehw33c height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame> | <websiteFrame> website=http://www.youtube.com/embed/ehuMUfebPTE height=290 width=380 border=0 scroll=no </websiteFrame> |