Difference between revisions of "Az ausztrál zene általános jellemzői"
a (Ausztrália zenei jellemzői lapot átneveztem Az ausztrál zene általános jellemzői névre) |
|||
| (29 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Az őslakosok zenéjével kapcsolatban fontos megérteni azokat a zenei jegyeket és alapfogalmakat, melyek egy előadóban, előadók csoportjában, a hallgatóságban és e zenei hagyományokat kutatókban élnek a szélesebb körben értelmezett zenével kapcsolatban. Ezek nélkül nehéz lenne értelmezni, és esztétikailag értékelni Ausztrália zenei kultúráját. | Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Az őslakosok zenéjével kapcsolatban fontos megérteni azokat a zenei jegyeket és alapfogalmakat, melyek egy előadóban, előadók csoportjában, a hallgatóságban és e zenei hagyományokat kutatókban élnek a szélesebb körben értelmezett zenével kapcsolatban. Ezek nélkül nehéz lenne értelmezni, és esztétikailag értékelni Ausztrália zenei kultúráját. | ||
| + | [[Fájl:800px-Keregfestmeny copy.png|bélyegkép|300 px|jobbra|'''Kéregfestmény Közép-Arnhem-földről''' – részlet. <br>A Stringybark eukaliptusz fa kérge az egyik legnépszerűbb alapanyaggá vált az Északi-Terület őslakosainak vizuális művészetében. E fotó az Arnhem-földre jellemző, úgynevezett kereszt vonalas (crosshatching, vagy rarrk) festési stílust szemlélteti. Az e technikával készülő alkotások által kifejezni kívánt hatás párhuzamba helyezhető a zene vallási-társadalmi szerepével.]] | ||
| + | Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. <ref>„Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Ellis, Catherine J.: ''Time Conciousness of Aboriginal Performers.'' In: Kassler, Jamie C. - Stubington, Jill ed.: Problems and Solutions. Occasional Essays in Musicology presented to Alice M.Moyle. Sydney, 1984, Hale and Iremonger. 154.o</ref> Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. <ref>Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a ''Rarrk'' kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. (Morphy, Howard: ''Becoming art''. Sydney, 2008, University of New South Wales Press Ltd.) | ||
| + | Ugyanígy a zenében; ha a forgatókönyv szerint, „hangoltan” van előadva egy ének, akkor, és csakis akkor hordozza ezt az eszenciát. </ref> | ||
| + | |||
| + | Ausztráliában a zene egyik legfontosabb része az előadásmód. A zenélés általában nem történik ok nélkül, bizonyos célokat szolgál. Ez esetben elsődleges a helyes előadásmód, melynek meg kell felelnie bizonyos, eredendően lefektetett előírásoknak. Ausztrália középső részén ([[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) például, dalolásnak számít egy bizonyos dal helyes, a melódia szerkezetét követő előadása, azonban nem számít annak az előadás bizonyos részeinek dalban történő kommentárja, vagy a különböző kitartott hangok éneklése a fő dallam felett <ref>Ellis, Catherine J.: i.m.</ref>. <br> | ||
| + | Az előadásmódhoz szorosan kapcsolódik, és szintén a dal, illetve a dalolás minőségi alapja lehet a helyesen megválasztott hangmagasság. Az őslakosok nem használnak lefektetett zenei rendszert, kottát. Azonban itt is, akárcsak a világ bármely pontján fontos a harmónia, az esztétikum, valamint az ezekhez igazított előadásmód. Minden dalnak, de a kísérő hangszereknek is meghatározott az a hangmagassága, ahol „jól hangzik”, ahol a kívánt (akár esztétikai) hatást fejti ki. [[Kelet-, Északkelet-Arnhem-föld zenéi|Északkelet-Arnhem-földön]] a vezető énekes előre kiválasztja azt a hangmagasságot, amit neki, esetleg az őt kísérő többi énekesnek, a kísérő [[ritmusverő fa|ritmusverő fának]] (Billma) és a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridunak]] (Yidaki) tartania kell. Ha esetleg valamelyik énekes vagy kísérőzenész nem talál rá a megfelelő hangmagasságra, a hangmagasság újraszervezése után folytatják az előadást.<br> | ||
| + | Közép-ausztrál törzsek esetében ([[:Kategória:Pitjantjatjara|Pitjantjatjara]], [[:Kategória:Pintupi|Pintupi]]) <ref>Ellis, Catherine J.: i.m.</ref> tudunk olyan kifejezésekről, melyek a dallam karakterisztikáját fejezik ki az érzékszervek által érzékelhető minőségeken (mint illat, íz) keresztül. <ref>Más népi zenék esetében is beszélhetünk a dallam vagy a zene hasonló megközelítéséről, lásd például az indiai klasszikus zenét. Mindez arra enged következtetni, hogy ezekben a kultúrákban sokkal nagyobb hangsúly volt a zenei előadás, vagy akár egy egyszerű dal érzékszervekre gyakorolt hatásán, mint mondjuk azokban az esetekben, ahol „pusztán” a zenei skála által nyújtott keretek között mozoghat a zenész.</ref> Vagyis egy őslakos zenehallgató nem csak hallhatja, de több érzékszervével érezheti a zenét és mindazt, amit a zene és a dal hordoz: az ősi, teremtő erőt.<br> | ||
| + | A dalok szövege általában hosszabb-rövidebb szavakból áll, melyeknek konkrét jelentése nincs. Amennyiben a szövegeknek több jelentésrétege van, a szavak más-más jelentéstartalmat és spirituális minőséget hordozhatnak. Minél mélyebb a jelentéssík, értelmük annál kevesebb egyén számára férhető hozzá, vagyis a dal annál nagyobb szentséget hordoz. A szavak mélyebb, szellemi értelmezése az egymást emberéleten át követő beavatások során tárul fel. A dalok ezen értelmezése avatatlanok előtt szigorúan titkos, melynek megsértése súlyos következményeket von maga után. | ||
| + | ==Jegyzetek== | ||
| + | <references/> | ||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
| − | *[[A | + | *[[A dalok keletkezése, fajtái és terjedése Ausztráliában]] |
| − | *[[ | + | *[[Az énekes ember Ausztráliában]] |
| − | *[[ | + | *[[Kulturális jellemzők Ausztráliában]] |
| − | + | ||
| + | |||
| + | |||
[[Kategória:Ausztrália]] | [[Kategória:Ausztrália]] | ||
| + | [[Kategória:Aboriginálok]] | ||
A lap jelenlegi, 2012. március 1., 15:41-kori változata
Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Az őslakosok zenéjével kapcsolatban fontos megérteni azokat a zenei jegyeket és alapfogalmakat, melyek egy előadóban, előadók csoportjában, a hallgatóságban és e zenei hagyományokat kutatókban élnek a szélesebb körben értelmezett zenével kapcsolatban. Ezek nélkül nehéz lenne értelmezni, és esztétikailag értékelni Ausztrália zenei kultúráját.
A Stringybark eukaliptusz fa kérge az egyik legnépszerűbb alapanyaggá vált az Északi-Terület őslakosainak vizuális művészetében. E fotó az Arnhem-földre jellemző, úgynevezett kereszt vonalas (crosshatching, vagy rarrk) festési stílust szemlélteti. Az e technikával készülő alkotások által kifejezni kívánt hatás párhuzamba helyezhető a zene vallási-társadalmi szerepével.
Az emberi hangnak, a hang által artikulált szavaknak, az ezeket formába öntő dallamnak, illetve a mindezeket kísérő hangszereknek mágikus erejük van. Ezek az erők önmagukból fakadnak – nem imitációi, hanem hordozói, ha úgy tetszik, különböző aspektusai annak, amit az élet esszenciájaként fejezhetünk ki. „Az előadás (vagyis a rítus, és az ezt kísérő dalok, megj.) jelen idejű kiállítása a soha véget nem érő kreatív forrásnak”. [1] Az őslakosok számára ez a forrás nem valami misztikus, elméleti dolog, hanem kézzelfogható, az érzékszervek által tapasztalható valóság. [2]
Ausztráliában a zene egyik legfontosabb része az előadásmód. A zenélés általában nem történik ok nélkül, bizonyos célokat szolgál. Ez esetben elsődleges a helyes előadásmód, melynek meg kell felelnie bizonyos, eredendően lefektetett előírásoknak. Ausztrália középső részén (Pintupi) például, dalolásnak számít egy bizonyos dal helyes, a melódia szerkezetét követő előadása, azonban nem számít annak az előadás bizonyos részeinek dalban történő kommentárja, vagy a különböző kitartott hangok éneklése a fő dallam felett [3].
Az előadásmódhoz szorosan kapcsolódik, és szintén a dal, illetve a dalolás minőségi alapja lehet a helyesen megválasztott hangmagasság. Az őslakosok nem használnak lefektetett zenei rendszert, kottát. Azonban itt is, akárcsak a világ bármely pontján fontos a harmónia, az esztétikum, valamint az ezekhez igazított előadásmód. Minden dalnak, de a kísérő hangszereknek is meghatározott az a hangmagassága, ahol „jól hangzik”, ahol a kívánt (akár esztétikai) hatást fejti ki. Északkelet-Arnhem-földön a vezető énekes előre kiválasztja azt a hangmagasságot, amit neki, esetleg az őt kísérő többi énekesnek, a kísérő ritmusverő fának (Billma) és a didzseridunak (Yidaki) tartania kell. Ha esetleg valamelyik énekes vagy kísérőzenész nem talál rá a megfelelő hangmagasságra, a hangmagasság újraszervezése után folytatják az előadást.
Közép-ausztrál törzsek esetében (Pitjantjatjara, Pintupi) [4] tudunk olyan kifejezésekről, melyek a dallam karakterisztikáját fejezik ki az érzékszervek által érzékelhető minőségeken (mint illat, íz) keresztül. [5] Vagyis egy őslakos zenehallgató nem csak hallhatja, de több érzékszervével érezheti a zenét és mindazt, amit a zene és a dal hordoz: az ősi, teremtő erőt.
A dalok szövege általában hosszabb-rövidebb szavakból áll, melyeknek konkrét jelentése nincs. Amennyiben a szövegeknek több jelentésrétege van, a szavak más-más jelentéstartalmat és spirituális minőséget hordozhatnak. Minél mélyebb a jelentéssík, értelmük annál kevesebb egyén számára férhető hozzá, vagyis a dal annál nagyobb szentséget hordoz. A szavak mélyebb, szellemi értelmezése az egymást emberéleten át követő beavatások során tárul fel. A dalok ezen értelmezése avatatlanok előtt szigorúan titkos, melynek megsértése súlyos következményeket von maga után.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ „Performance are a present-time exphibition of a never-ending creative source.” Ellis, Catherine J.: Time Conciousness of Aboriginal Performers. In: Kassler, Jamie C. - Stubington, Jill ed.: Problems and Solutions. Occasional Essays in Musicology presented to Alice M.Moyle. Sydney, 1984, Hale and Iremonger. 154.o
- ↑ Ez az ősök által, a teremtés alatt életre hívott erő, mely a nyugati kultúra által művészetként kategorizált, emberi alkotásokon keresztül fejeződhet ki. Az Arnhem-földön használt keresztvonalas (cross hatching) festési stílus a Rarrk kiváló példa erre; az egymást rétegekben fedő, párhuzamos vonalak bizonyos távolságból nézve vibráló, mozgó, élő hatást keltenek. Egy kép minél inkább „ragyogó”, annál jobban hordozza ezt a bizonyos ősi teremtő erőt. (Morphy, Howard: Becoming art. Sydney, 2008, University of New South Wales Press Ltd.) Ugyanígy a zenében; ha a forgatókönyv szerint, „hangoltan” van előadva egy ének, akkor, és csakis akkor hordozza ezt az eszenciát.
- ↑ Ellis, Catherine J.: i.m.
- ↑ Ellis, Catherine J.: i.m.
- ↑ Más népi zenék esetében is beszélhetünk a dallam vagy a zene hasonló megközelítéséről, lásd például az indiai klasszikus zenét. Mindez arra enged következtetni, hogy ezekben a kultúrákban sokkal nagyobb hangsúly volt a zenei előadás, vagy akár egy egyszerű dal érzékszervekre gyakorolt hatásán, mint mondjuk azokban az esetekben, ahol „pusztán” a zenei skála által nyújtott keretek között mozoghat a zenész.
