Difference between revisions of "Néhány előadási és zenei stílus Ausztrália északi részéről"

A lap 2011. április 20., 22:14-kori változata

A különböző stílusok és műfajok közötti határokat meghúzni rendkívül nehéz; a dalok előadásmódját a fent említett zenei jegyeken kívül a dalok témája, valamint a ceremónia protokollja is meghatározza. A dalok különféle csoportjai más-más klán területekhez, vallási objektumokhoz (totemek), szertartásokhoz, a mindennapi élet különböző eseményeihez (pletykadalok) köthetők. E változatosságnak köszönhetően – mely egyébként egész Ausztrália zenéjére igaz – a zene fő stilisztikai jegyeit az előadási stílus határozza meg. A dalok előadásának egy része férfiak és nők által, vegyesen történik, és hangszeres kíséretben eltérnek (némelyiket csak taps kíséri). A kutatók feljegyeztek olyan dalcsoportot, ahol a női vezető énekest didzseridu kíséri, mely az egész északi területet tekintve szokatlan. Az egyes típusok földrajzi besorolását tovább nehezíti a klánok közötti erős kulturális és gazdasági csere, melynek tárgyai többek között a dalok. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy egy északkelet Arnhem-földi daltípus a Daly-folyó környékén élők repertoárjában szerepel.

Kun-borrk

Gunborg-nak is nevezik. Közép- és Nyugat-Arnhem-föld jellegzetes előadási stílusa. A didzseridura ebben a stílusban legelterjedtebben a Mago név utal. A didzseridu kíséret jellemzője a kimért, lassú tempó, mely néhol az énekhez, és a ritmust vezető fák ritmusváltásához igazodik. A didzseridu soha sem utoljára száll ki, illetve néhol a ritmusverő fával egyszerre hagyják abba a dal kísérését. További stilisztikai jegy az előadás közbeni, mintegy kiállásszerű rövid szünet.
A dalok rövid szavakból állnak, melyek dallamának taktusa igazodik a ritmusverő fa és didzseridu kísérethez. A dallam váltakozását az egy részen belüli fokozatos ereszkedés jellemzi. A dallam vagy másodikként, vagy harmadikként lép be az előadásba, kilépésnél azonban jellemzően az első, és az előadást a hangszeres kíséret zárja. (P2)

Wongga

Wangga néven is ismert. A stílus határa a Déli Aligátor-folyó vonalától délnyugat felé, Katherine magasságáig, Nyugaton Kimberley keleti részéig terjed.
Fő megkülönböztető jegye az ének elnyújtott dallama. Jellemzően a didzseridu kezd először, majd az ének és a ritmusverő fa egyszerre, vagy egymást követve lépnek be. A dallam bizonytalan magasságú tartományokból fokozatosan ereszkedik alá egészen a mély hangtartományig, majd az énekes a ritmusverő fával kíséri tovább a didzseridut, s ennek befejeztével a dallam és kísérete újraindul.
(P3) E területen élnek e stílus további variánsai, a Nyindi-yindi és a Walaka.

Lirrga

A Lirrga az egyik fő szertartás-műfaj a Darwintól délnyugatra fekvő Wadeye (Port Keats) környékén. Az e műfaj alá tartozó különböző dalcsoportok bizonyos személyek, énekes emberek kompozíciói. Szövegük gyakran az előadók számára idegen, „szellem” nyelven keletkezett, a dalt szerzőjének spirituális élményei következményeként. Néhányukat a kun-borrk stílus inspirálta. ^[1]

Djanba

Mintegy 80 dalt magába foglaló repertoár a Daly folyó térségéből. Férfiak és nők vegyesen adják elő, gyakran a férfiak kezdik a dalt, majd a nők fejezik be; a hangszeres kíséret ritmusverő fa és taps alkotja. Témájuk vallási-totemisztikus tárgyú. A dalok strofikus szerkezetűek, melyeken belül bizonyos versszakok többször ismétlődnek. (P4)

KÉP - DJANBA TÁNCOSOK

Melville és Bathurst (Tiwi) szigetek dalai

A szigetek Darwintól északra, a Coburg-félszigettől nyugatra fekszenek. A terület dalaira a monoton, kántálás-szerű melódia a jellemző. Hangszeres kíséretként ritmusverő fát, vagy a test különböző részeinek ütését használják.