Difference between revisions of "Hangszeres zene Svédországban"
(Új oldal, tartalma: „A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a nyckelharpa. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, k…”) |
a (Levédte a(z) Hangszeres zene Svédországban lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))) |
A lap 2011. május 8., 07:16-kori változata
A legősibb (és még napjainkban is használatban lévő) svéd népi hangszer a nyckelharpa. Feltételezhetően 14–15. századi eredetű, korabeli képi ábrázolásai (templomi festmények) is fennmaradtak. A hegedűhöz hasonlóan vonóval játszanak rajta, különlegessége, hogy a hangmagasság változtatására nem az ujjak, hanem különböző kulcsok szolgálnak. Hídja lapos, és több drone-húrral (zengőhúr) rendelkezik, ez adja jellegzetes hangját.
A legkedveltebb, és a svéd népzenével leggyakrabban említett hangszer a hegedű. A 18. századra az ország egész területén elterjedt, és a 19. század végéig a táncmulatságok és egyéb hangszeres muzsikát megkívánó ünnepi alkalmak domináns hangszere volt, amikor is népszerűsége csökkenni kezdett, a századforduló hegedűseinek már meg kellett küzdeniük a korszak új jövevényével, a harmonikával.
A 18–19. század hegedűse legelsősorban tánczenész volt, repertoárja leginkább a divatos táncok (menüet, quadrille, polonéz, polska, waltz) dallamaiból állt. A muzsikusok zöme amatőr volt, kevesen ismerték a kottát, vagy részesültek bárminemű klasszikus zenei képzésben. A kiemelkedő képességű zenészek azonban formálólag hatottak az egyes területek zenei stílusára és az előadásmódra (Lapp Nils például, aki virtuozitásáról, egyedi harmóniafűzéseiről és gyors, triolázó technikájáról volt elhíresült).
A 20. század – köszönhetően a zeneműkiadók tevékenységének, valamint a gramofon és a rádió megjelenésének – eltüntette a lokális különbségeket, uniformizálta a repertoárt, és valamelyest egységesítette az addig egyéni irányokat mutató játéktechnikákat, játékstílust is.
