Difference between revisions of "Kategória:Norvégia"

a (Eltávolította a védelmet a(z) „Kategória:Norvégia” lapról)
15. sor: 15. sor:
 
===Kutatástörténet===
 
===Kutatástörténet===
  
−
A 19. század nemzeti romantikus mozgalmai a norvég tudományosságra is hatást gyakoroltak (néhány szórványos töredéktől eltekintve norvég népzenére vonatkozó korábbi források gyakorlatilag nem léteznek). Az első átfogó gyűjteményt L. M. Lindeman jegyzi, akinek – bár gyűjtő tevékenységét leginkább gyakorlati célokat szem előtt tartva végezte – munkája a kor kimagasló produktuma, lejegyzései (nagyjából 1.500 tétel) mind a mai napig a norvég népzenekutatás egyik fő forrásául szolgálnak.<br>
+
{{Személy infobox
 +
|kép =[[Fájl:L._M._Lindeman.jpg|200 px]]
 +
|név =Ludvig M. Lindeman
 +
|született =1812. november 28.
 +
|elhunyt =1887. május 22.
 +
|nemzetiség = norvég
 +
|funkció = folklorista
 +
|forrás =
 +
}}
 +
 
 +
A 19. század nemzeti romantikus mozgalmai a norvég tudományosságra is hatást gyakoroltak (néhány szórványos töredéktől eltekintve norvég népzenére vonatkozó korábbi források gyakorlatilag nem léteznek). Az első átfogó gyűjteményt L. M. Lindeman jegyzi, akinek – bár gyűjtő tevékenységét leginkább gyakorlati célokat szem előtt tartva végezte – munkája a kor kimagasló produktuma, lejegyzései (nagyjából 1.500 tétel) mind a mai napig a norvég népzenekutatás egyik fő forrásául szolgálnak.<br>
 +
<br>
 
A következő nagy gyűjtési hullám 1900 táján indult, O. Sande, Catharinus Elling és Erik Eggen munkájával, akik – Lindemanhoz hasonlóan – a vokális zenére fókuszálták kutatásaikat. Hangszeres zenével, nevezetesen a Hardanger fidula (hegedűhöz nagyon hasonló vonóshangszer) játékával a népzenekutatás részéről M. Sandvik foglalkozott behatóbban, de vele közel egyidőben nevesebb hangszerjátékosok (Truls Orpen, Eivind Groven) is elkezdték lejegyezni a Hardanger-hegedű általuk ismert és használt repertoárját. A lejegyzett népzenei anyagok legnagyobb részét az oslói Egyetemi Könyvtár őrzi.  
 
A következő nagy gyűjtési hullám 1900 táján indult, O. Sande, Catharinus Elling és Erik Eggen munkájával, akik – Lindemanhoz hasonlóan – a vokális zenére fókuszálták kutatásaikat. Hangszeres zenével, nevezetesen a Hardanger fidula (hegedűhöz nagyon hasonló vonóshangszer) játékával a népzenekutatás részéről M. Sandvik foglalkozott behatóbban, de vele közel egyidőben nevesebb hangszerjátékosok (Truls Orpen, Eivind Groven) is elkezdték lejegyezni a Hardanger-hegedű általuk ismert és használt repertoárját. A lejegyzett népzenei anyagok legnagyobb részét az oslói Egyetemi Könyvtár őrzi.  
−
Népzenei hangfelvételek 1945 előtt kisebb mennyiségben készültek — mindössze pár tucat gramofonlemez (a Hardanger-hegedű repertoárjából) és néhány száz viaszhenger (énekes és hegedűs muzsikával). A szalagos magnó bevezetésével a gyűjtőmunka intenzívebbé vált, az így hirtelen megnövekedett anyagmennyiség a hangarchívumok létrehozását is magával vonta. Elsőként az NRK hozott létre saját archívumot a hangfelvételek tárolására, nem sokkal később az oslói egyetem is csatlakozott; a [[Norsk Folkemusiksammling]] (az egyetem hangarchívuma) Trondheimben és Bergenben is rendelkezik alintézményekkel. További, kisebb gyűjteményekkel is számolva a norvég hangarchívumok teljes anyaga ma nagyjából 750.000 tételt számlál.<br>
+
<br>
 +
<br>
 +
Népzenei hangfelvételek 1945 előtt kisebb mennyiségben készültek — mindössze pár tucat gramofonlemez (a Hardanger-hegedű repertoárjából) és néhány száz viaszhenger (énekes és hegedűs muzsikával). A szalagos magnó bevezetésével a gyűjtőmunka intenzívebbé vált, az így hirtelen megnövekedett anyagmennyiség a hangarchívumok létrehozását is magával vonta. Elsőként az NRK hozott létre saját archívumot a hangfelvételek tárolására, nem sokkal később az oslói egyetem is csatlakozott; a Norsk Folkemusiksammling (az egyetem hangarchívuma) Trondheimben és Bergenben is rendelkezik alintézményekkel. További, kisebb gyűjteményekkel is számolva a norvég hangarchívumok teljes anyaga ma nagyjából 750.000 tételt számlál.<br>
 +
<br>
 
A norvég népzenetudomány viszonylagos kései ébredése ellenére mára – a gyűjteményes publikációk mellett – jelentős mennyiségű, a legkülönbözőbb helyi praxisokkal foglalkozó monográfia, valamint szép számú muzsikusportré látott napvilágot.
 
A norvég népzenetudomány viszonylagos kései ébredése ellenére mára – a gyűjteményes publikációk mellett – jelentős mennyiségű, a legkülönbözőbb helyi praxisokkal foglalkozó monográfia, valamint szép számú muzsikusportré látott napvilágot.
  

A lap 2011. május 12., 13:31-kori változata

<websiteFrame> website=<center> <websiteFrame> website=http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2b696be00437fc66&ll=60.472024,8.468946&spn=15.259767,37.353516&z=4&output=embed

height=400 width=90% border=0 scroll=no </websiteFrame>

Az Északi-tenger vidékének népei között fennálló, több évszázados szoros gazdasági és politikai kapcsolatok a közélet valamennyi szegmensében nyomokat hagytak. A norvég kultúra általában, de a népzenei hagyomány különösen beszédes bizonyítéka a régió egyes országaira jellemző integráló készségnek és képességnek. Mindamellett a norvég népzene egyedi jellemvonásai (ritmikai, tonális és szerkezeti szempontból) megmutatkoznak: az új zenei elképzelések és az új hangszerek megjelenése az ősi kultúrát nem kiváltani voltak hivatottak, inkább a régi és új egyfajta fúziója figyelhető meg. Norvégia esetében kiváltképp igaz ez a hegedűs tánczenére, amely bizonyos területeken ellen tudott állni, és túl tudta élni a 18–19. században hódító európai táncokat (waltz és polka).

Kutatástörténet

Ludvig M. Lindeman

L. M. Lindeman.jpg

Név Ludvig M. Lindeman
Született 1812. november 28.
Elhunyt 1887. május 22.
Nemzetiség norvég
Funkció folklorista
Forrás


A 19. század nemzeti romantikus mozgalmai a norvég tudományosságra is hatást gyakoroltak (néhány szórványos töredéktől eltekintve norvég népzenére vonatkozó korábbi források gyakorlatilag nem léteznek). Az első átfogó gyűjteményt L. M. Lindeman jegyzi, akinek – bár gyűjtő tevékenységét leginkább gyakorlati célokat szem előtt tartva végezte – munkája a kor kimagasló produktuma, lejegyzései (nagyjából 1.500 tétel) mind a mai napig a norvég népzenekutatás egyik fő forrásául szolgálnak.

A következő nagy gyűjtési hullám 1900 táján indult, O. Sande, Catharinus Elling és Erik Eggen munkájával, akik – Lindemanhoz hasonlóan – a vokális zenére fókuszálták kutatásaikat. Hangszeres zenével, nevezetesen a Hardanger fidula (hegedűhöz nagyon hasonló vonóshangszer) játékával a népzenekutatás részéről M. Sandvik foglalkozott behatóbban, de vele közel egyidőben nevesebb hangszerjátékosok (Truls Orpen, Eivind Groven) is elkezdték lejegyezni a Hardanger-hegedű általuk ismert és használt repertoárját. A lejegyzett népzenei anyagok legnagyobb részét az oslói Egyetemi Könyvtár őrzi.

Népzenei hangfelvételek 1945 előtt kisebb mennyiségben készültek — mindössze pár tucat gramofonlemez (a Hardanger-hegedű repertoárjából) és néhány száz viaszhenger (énekes és hegedűs muzsikával). A szalagos magnó bevezetésével a gyűjtőmunka intenzívebbé vált, az így hirtelen megnövekedett anyagmennyiség a hangarchívumok létrehozását is magával vonta. Elsőként az NRK hozott létre saját archívumot a hangfelvételek tárolására, nem sokkal később az oslói egyetem is csatlakozott; a Norsk Folkemusiksammling (az egyetem hangarchívuma) Trondheimben és Bergenben is rendelkezik alintézményekkel. További, kisebb gyűjteményekkel is számolva a norvég hangarchívumok teljes anyaga ma nagyjából 750.000 tételt számlál.

A norvég népzenetudomány viszonylagos kései ébredése ellenére mára – a gyűjteményes publikációk mellett – jelentős mennyiségű, a legkülönbözőbb helyi praxisokkal foglalkozó monográfia, valamint szép számú muzsikusportré látott napvilágot.

A(z) „Norvégia” kategóriába tartozó lapok

Az összesen 2 lapból a következő 2-t listázza ez a kategóriaoldal, a többi a további oldalakon található.

A

H

Személyes eszközök