Kategória:Perui tengerpart táncai és dallamai

*ingá
Festejo ritmusú, de saját koreográfiájú csoportos tánc, melyet baba-táncként is ismernek. A táncosok és énekesek által alkotott kör közepén egy táncos egy babát tart a kezében, és egy kisgyereket utánozva táncol. Ezután átadja a babát a következő táncosnak, aki felváltja őt a kör közepén. Mindeközben az énekesek gyereksírást imitálnak.

*festejo
Valószínűleg az egyik legrégibb afroperui zenei forma, melyen több mai táncstílus is alapul (pl. alcatraz, ingá). Napjainkban főképp Lima és Ica környékén található meg. Erős csípőmozgással kísért erotikus-ünnepélyes témájú, független párok által járt tánc. A zenei kíséretet eredetileg vélhetően kizárólag ritmushangszerek adták (dob, agyagedény, tök, fakolomp, taps), mely később húros hangszerekkel (vihuela), végül gitárkísérettel bővült. A tipikus festejo ének egyre gyorsuló ritmusú rövid mondatokból áll, a mondatok végén hirtelen, hosszabb szünetekkel. A befejező résznél hangsúlyossá válik a szóló és a kórus kérdés-felelete.

*landó

Eredetét tekintve igen vitatott dallam és tánc. Néhány kutató a landó szót az Angólából az Antillákra érkezett brazil, haití rabszolgák által továbbterjesztett lundu vagy lundun táncra vezeti vissza. Mások szerint a landó szó egy hegyvidéki vagy őserdei hajvágással összekötött ünnepre utal (Fiesta de la Landa Yipiyna). Megint mások úgy gondolják, hogy ez csupán egy réginek hitt, de újonnan összerakott tánc (Juan Carlos Castro). Tény, hogy a koloniális irodalom nem szolgál megbízható forrásokkal az eredeti verziót illetően, és csak néhány landó-részlet maradt fenn, tehát mind az eredeti ritmust, mind az eredeti koreográfiát újraalkották. Előbbit Vicente Vásquez Díaz gitárművész találta ki, míg a modern afroperui csoportok saját új, a csípőmozgást kiemelő lépéseket hoztak létre e stílushoz.

*marinera

Marinera. Szerző: Ronald Huamani Garcia.

Az egyik legelterjedtebb perui páros tánc. Nevét a Chilével vívott függetlenségi háború után kapta, a perui tengerészet tiszteletére. Afrikai, spanyol és indián jegyeket is magán visel, a különböző régiók szerint, hiszen napjainkban gyakorlatilag minden tájegységnek saját marinérája van: megkülönböztethető többek között a marinera limeña vagy canto de jarana, a marinera norteña, a marinera serrana és a marinera arequipeña vagy pampeña. A marinera limeña vagy canto de jarana viseli magán leginkább a fekete lakosság zenei kultúrájának lenyomatát. E verzió valószínűleg a zamacuecából ered, sőt, bizonyos kutatók szerint megegyezik vele. Zenei kísérete általában gitár, taps és cajón.

*penalivio/panalivio/panalibrio
Az 1700-as évek végéről származó, nagyon lassú szatirikus tánc és ének volt, mely a rabszolgaság körülményeit ecsetelte.

*tondero
Tumbes, Piura és Lamayeque környékén járt páros tánc. Az eredetére vonatkozó elméletek eltérőek, egyesek afroperui sajátságait emelik ki, mások a prehispán eredetű, a pávák párosodását utánozó indián páva tánc koreográfiáját ismerik fel a tonderóban. Valójában mind zenéje, mind koreográfiája igen kevert eredetű elemekből épül fel.

*vals criollo peruano
Az európai keringő egész Amerikában elterjedt. Peruban főként a fekete lakosság körében volt népszerű, a népi gyakorlat által átalakított formáját – a vals criollo peruanót – leginkább az erősen szinkópált ritmusok jellemzik. E sajátosságot a cajón tovább erősítette a 6/8-os és a 3/4-es ritmus közötti váltásaival.

*yaraví
Nem táncolható, arequipai eredetű zenei műfaj, melyet manapság az egész ország területén megtalálunk. Valószínűleg az andoki indián ünnepségekre oly jellemző harawiból származik.

*yunza
A karnevál egyik eseménye, melynek során egy fát díszítenek föl, majd egymást váltó párok vágják azt fejszével, amíg el nem dől. Yunzának hívják továbbá a favágást és a díszítést kísérő énekeket is.

*zamacueca

Por Tenerte (részlet) Zamacueca Album: Estos es Bolivia Jach'a Malku Kiadó: Ocora

Zamacueca.

A kutatások szerint a 19. század folyamán ez volt a legnépszerűbb tánc Peruban, sőt, Bolíviában, Argentínában és Chilében is igen elterjedt volt. A 20. század elején főképp az Amancaes-i Fesztiválon járták. Ekkoriban a marinera limeñát és a zamacuecát sokszor szinonimaként használták. A hatalom betiltotta „merész” mozdulatai miatt. Victoria Santa Cruz a hetvenes években Pancho Fierro festményei és az argentin zenetudós, Carlos Vega referenciái alapján alkotta újra. Jelenleg a színpadon kívül, hagyományos körökben nem táncolják.