Kategória:Portugália

Portugália területe Lusitania néven ie. 27-től i. sz. 409-ig a római birodalom egyik provinciája volt. 711-ben a mórok több száz évre elfoglalták a régiót. Az ezredforduló tájékán megindult reconquista (visszahódítás) nyomán jött létre Portugália, mint egységes keresztény állam: 1143-ban I. Alfonz alapította meg az első önálló portugál királyságot. 1267-ben húzták meg a mai határokat Spanyolország és Portugália között. Hatalmas gyarmatbirodalmat épített föl Portugália: Brazília, Angola, Mozambik, Makaó, Kelet-Timur, stb. Ma is kb 230 millióan beszélnek portugálul. A zenei jellegzetességeket mindeme, s az Ibériai-félsziget címszónál kifejtett kulturális hatások befolyásolták, alakították. Jellemző még a hegyi, pásztor-vidékek hagyományainak, muzsikájának, hangszerkészletének, táncainak, stb ősibb, rituálisabb, komorabb jellege, valamint a partvidék nyitottabb, befolyásoknak jobban kitett, gazdagabb régióinak mulatósabb, könnyedebb, profánabb, „új stílusa” közti általános különbség: ez utóbbi területen a húros hangszerek s a harmónikák (száj és tangó) kiszorították az ősibb dudát és síp-dob kombinációt. Itt az urbanizáció, s a kikötővárosok színes etnikai kavalkádjának köszönhetően, az európai polgári és udvari muzsika, valamint a gyarmatok befolyása erősebben érvényesült: ez új műfajok születésének adott alapot. A Portugáliához tartozó atlanti óceáni szigetcsoportok pedig ugródeszkái voltak Európa s a gyarmatok zenei keveredésének: például a havai ukulele a Madeirán használatos bragának nevezett négyhúros gitár-formájú hangszerből fejlődött ki, melynek viszont a portugáliai Braga vidékén használatos húros hangszer volt az őse. Portugáliában, elsősorban a partvidéki régióknak, megvan(nak) a jellemző húros hangszerei: a gitár, lant és mandolín jellegű hangszerek számos változata. Az asociacionismo (egyletekbe tömörülés) jelensége (lásd: a Spanyolország címszónál) Portugáliára is jellemző: ez a fado kultiválásának is fontos alapja.