Difference between revisions of "14.1. A modern mande zene"

A lap 2011. június 5., 18:08-kori változata

Mai előadást, illetve videoklippet láthatunk, amelyben mindazonáltal a mande zenei tradíció széles repertoárját is megtalálhatjuk.

Az elmúlt évszázadok és évtizedek alatt a mande zene átalakult, és ma is alakul. Mint a világban mindenhol tapasztalhatjuk, Afrika is drasztikus változásokat él meg, melyek nem mindig hatnak kedvezően a kulturális hagyományokra. Ám nem mindegy, mit értünk kedvező, illetve nem kedvező címszó alatt. Ha az örökség változatlan formában történő megőrzéséről beszélünk, akkor kedvezőtlen hatásokról tudunk beszámolni, ám nagyon sok esetben a változás nem feltétlen romboló jellegű.
A zene esetében e viszonylag hirtelen jött változásokat tekintve, melyeket a legutóbbi évtizedek hoztak magukkal, megállapíthatjuk, hogy a változások adta új, illetve átvett hangszerek könnyedén és szervesen épültek be a már meglevő, régi hagyományba. Ilyen az akusztikus, illetve ma az elektromos gitár, melyet a jelik úgy használhattak előadásaik alkalmával, akár korábban a korát, egyáltalán nem okozott számukra nehézséget az új hangzás egyesítése a régiekkel. Az első gitárosok között volt a guineai születésű El Hadj Sidikiba Diabate, akit a kormány is szponzorált, és aki jazzt is elkezdett játszani. Természetesen a modern mande zene alakulását a politika is befolyásolta, hiszen a területek nagy része francia megszállás, illetve gyarmatországként élte mindennapjait, a régiót 1895-től Francia Nyugat-Afrikának nevezték. (Guinea 1958. október 2-án nyerte el függetlenségét, Mali 1960. szeptember 22-én.)
Majd a külföldi befolyás erősödni kezdett, és különféle zenei-kulturális divatirányzatok is megjelentek. Egyre több zenekar alakult, melyek ötvözték a már meglévő kulturális hagyományokat az új hangzásokkal. A balafon, a koni vagy a djembe is megjelent (a gitár mellett) a modern repertoárban, ahogyan az ének is, s egyaránt játszhatnak hagyományos, illetve modern darabokat. Az amerikai gitár műfaja is erősen hatott a mande zenére, sok mai előadó használja forráskánt, s újítja meg azt saját hagyományaival. Ugyanakkor az amerikai zenére is hatott a mande zenei hagyomány, a jazz vagy a blues nem születhetett volna meg nélküle, hiszen a korábbi, Afrikából az Újvilágba hurcolt rabszolgák leszármazottaiból kerültek ki a fekete-amerikai zene jeles képviselői. A mande zene a modernkorban is megtalálta az utat Amerika és Európa felé, s éppen ezen új játékosai által, akik a hagyományt ötvözték az új hangzásokkal, és erősen formálta a legkülönfélébb zenei irányzatokat is. Ilyen Basekou Kouyate, koni játékos stílusa, aki az amerikai blues stílust (is) ötvözi játékában, vagy Mory Kante, aki mind az énekes, mind a hangszeres hagyományt teljesen új, európaiasabb hangzásvilággal ötvözte.

Manfila Kante nevét is meg kell említenünk, aki meghatározó volt a modern guineai és mali zene történetében. (példa) Habib Koité zenei hangvételében szintén domináns a gitár, melyen (akárcsak több előadó) saját hagyományai (bambara vagy bamana) révén kissé ngonisan játszik, és hangolása is eltér az európaiétól. (példa) Azonban nemcsak a gitár által tudott megújulni a mande zene. Gyakorlatilag nincs olyan hangszerük, vagy legalábbis kevés, amelyet ne tudnának „modern hangzásúvá” tenni, vagy mai hangszerelésű zenekarban, azzal szerves egészként megjeleníteni, s mindezek mellett az európai típusú akusztikus dobszetten és basszusgitáron is játszanak – s ezzel kiemelkednek az afrikai zene történetében. Kevés olyan népcsoport van, mely ennyire képes volt színesen megújulni és az újat ilyen fokon a régi hagyományokkal ötvözni. A politika révén a karibi zene is erősen hatott Guineára, hiszen az ország Kubával tartott szoros kapcsolatot, ez pedig meghatározta a zenei élet alakulását is. A zenekarok repertoárjában ily módon megtaláljuk a kongákat és a marakasokat (csörgőhangszer), a dallamok között a rumbát és a cha-cha-cha-t.

A modern mande zenei élet nagyjai: a bala-játékos, Keletigui Diabate (példa), vagy a szintén híres kora-játékos, Toumani Diabate, aki zenéjében elhagyta a vokális elemeket és hangszerét (ahogyan sokan mások) európai skálára hangolja (példa). A modern mali zene egyik leghíresebb előadója Salif Keita, aki, mint a Keiták, származását tekintve horon (akárcsak Sunjata Keita), ezért a múltban nem is énekelhetett volna, ám hangja nélkül a zenei világ ma szegényebb volna. (példa) Az európai zenei kiadók felfigyeltek a nyugat-afrikai zenére és a nyolcvanas években már világzeneként (world music) emlegetik a nem-európai hatásokat mutató zenéket. Ekkoriban Salif Keita és Mory Kante volt a legsikeresebb nyugat-afrikai előadó világszerte.

Sok afrikai került Franciaországba, akik a nehéz gazdasági helyzet elől menekültek Guineából és Maliból. Ez pedig szintén kedvezett a kiadóknak, mert több zenészcsaládnak a sarja is e bevándorlók között volt, és így később remek zenei produkciók születtek, melyeket európai zenei intézmények vagy lemezkiadók szponzoráltak.

S itt kell megemlítenünk, hogy az afrikai zene, a zenei élet egyes vonatkozásaiban átalakult. Mandeföldön immár nemcsak a jelik foghattak és fogtak hangszert a kezükbe, modern zenekarok alakultak, akár európai tagokkal bővülve, ugyanakkor a gitár nem válthatta fel a korát, hiszen az más zenei közegben, más funkcióval bírt, és bír ma is. A jelik zenei öröksége a világ zenei piacára került, mely nagyon meghatározó a modern afrikai zene számára, s amellett, hogy a hagyományos hangszerekkel együtt a gitár is megjelent például egy házassági ceremónián, az új zene és előadóik jelentős külföldi figyelmet és elismerést kaptak, valamint muzsikájuk erősen befolyásolta (ahogyan ma is) a külföldi, nem afrikai zenei szférát. A jeliya, azaz a jelik tevékenysége nem változott, zeneileg is megtartották hagyományaikat, legfeljebb a szavak és kifejezések módosultak valamennyire. Maga az osztálytársadalom változott inkább. A jelik nemcsak a patrónusuk mellett énekeltek, hanem lemezfelvételeket készítettek, melyek azután a tengerentúlon is megjelentek. Az énekmondók a történelemből merítik mondanivalójukat, saját népük és földjük hagyományait viszik magukkal a nagyvilágba, habár a kisebb közösségek szűkebb történelmi megéneklése is a mai napig fennmaradt. Üzletembereknek, a korábbi horonok leszármazottjainak, akik különféle társadalmi posztokat töltenek be, ma is van saját jelijük, aki megénekli számukra a múltat, melyben őseik tetteiről mesélnek. Sokan feldolgozzák Sunjata történetét, akárcsak a múlt jelijei tették. A modern mande zenei élet további nagy neveinek felsorolása közel sem teljes, ám az alábbi előadók között vannak nem jeli családból származó zenészek is, akik szintén saját hagyományaikból, szülőföldjük kultúrájából merítenek.

Boubacar Traore, xasonka gitáros neve Kayesból, Északnyugat-Maliból sokak számára csenghet ismerősen, lemezeit Európában és Amerikában is kiadták. (példa) Vagy a vak Mamadou Bagayoko és Mariam Doumbia fülbemászó, jellegzetes pentatonos bamana (bambara) zenéje, melyben a gitárjáték a hat húros, pentatonos kamalen ngoni (ld. húros hangszerek) hagyományain alapul. (példa) Itt említhetjük meg Baaba Maal és Ali Farka Touré énekes-zeneszerző gitárosokat, akik a Szahel-régió modern zenéjének meghatározó alakjai, habár előbbi észak-szenegáli, utóbbi songhai eredettel rendelkezik, a Timbuktu melletti Niafunkéból (Mali). Gitárjátékuk azonban alapvetően mande-típusúnak mondható. Ali Farka Touré blues-os játéka songhai és tuareg zenei elemeket, illetve hangulatot tükrözi, melyek nagyon is sajátosak azon a vidéken, ahonnan Touré származik. A modern mande zene további nagyjai:

• Youssou N’Dour (Szenegál, énekes)
• Dou Dou Ndiaye Rose (Szenegál, világhírű sabar-játékos)
• Ba Cissoko
• Baba Cissoko
• Rokia Traoré (Mali)

Gambiában a gitár hatása nem olyan jelentős, ott inkább a kora dominál. Maliban és Guineában azonban annál inkább hangsúlyos. Maliban, főleg a Bamakotól északra lévő területeken közkedvelt, ahol a lantoknak nagy a szerepük, Guineában pedig Conakry környékén, ahol a bala tradíció jelentős. E hatások tették egyedülállóvá a kétfajta stílust, mert a jeli hagyományokon és repertoáron alapuló darabok gitár-verziói alapvető jelleget kapnak attól függően, hogy e darabok és előadásmódok mely területekről származnak.
Guineában különös kapcsolat van a gitár és a bala között. Számos bala-játékos játszik gitáron, hiszen sok gitáros kezdte balán a zenetanulmányait. Gyakran pedig a simbi zenei hagyományait, illetve hangzásvilágát komponálják át a gitárhoz, mellyel kitűnő kísérőjelleget adnak, az akár narratívabb, akár dallamosabb muzsikának. Ezzel a gitár gazdagítja a simbi szegényesebb dallamiságát, díszesebbé teszi azt, mely alapvetően nem a simbi sajátossága, a koninak azonban annál inkább. Az, hogy a simbi zenéje kevéssé dallamorientált, szemben a muszlim zenével, lehet annak is a bizonyítéka, hogy a vadász lant zenei világa a premuzulmán, tehát a muszlimok előtti szavannai zenei kultúrára reflektál.
Ahogyan már írtuk, a Mali, Bamakótól északabbra lévő területein élő gitárosokra leginkább a koni, vagy az ahhoz hasonló lantokon játszó jelik zenéje volt hatással. Sokan hasonló módon játszanak a gitáron, mint a jelik a lantokon. Mivel a muszlim hatás a legkorábban és legerősebben őket érte, így jelieik mélyhitű muszlimok, mely játékuk témáját és stílusát is erősen meghatározza. Ekképpen pedig a Szahel és a szavanna északi részeire jellemző gitár-játékra is e stílus hatott. Itt nagyon magas szinten művelt, gyors futamokkal díszített játékot találhatunk, mely inkább a muszlim zene sajátossága. A másik különbség, mely Mali és Guinea modern zenei stílusában észrevehető, hogy míg Guinea inkább bala-, addig Mali koni-orientáltabb. A bala ritmus- és dallamhangszer, történeti elbeszélés aláfestésére éppúgy használják, mint (dobos) táncelőadások alkalmával. A koni sokkal csendesebb, intimebb atmoszférájú, tánchoz való használata nem jellemző. Ezáltal pedig a mali maninka zene puhább, díszesebb dallamvilágú és összességében lágyabb, míg a guineai keményebb, ritmusorientáltabb és elevenebb. Ezek azonban nagy általánosítások, ahogy a mali zenében is találunk ritmusos darabokat, úgy a guineaiban is vannak melodikusabbak.
A modern nyugat-afrikai zene vibráló, hagyományos hangszeres koni, bala és kora zenéi előszeretettel fogadták be az újabb hangzásokat, azokat szervesen építették be kissé megújított repertoárjaikba. A hagyományos hangszerek mellett hallhatjuk a gitárt, az elektromos gitárt, bassusgitárt, az akusztikus dobot, trombitát, szaxofont, és a felsorolás még korántsem teljes. Műfajokat emeltek be a már meglévő hagyományokba, melyeket a saját ízlésüknek megfelelően átdolgoztak, és amelyek közül van néhány, mely azóta önálló műfajként szerepel – erre legjobb példa az afrikai blues.
Afrikanizálták a gitárt, melyen (túlnyomó többségben) a korábbi koni, bala és kora-játékosok játszanak.
Tudnunk kell azonban, hogy a jeli hangszerek jelentést hordoznak, mely szorosan összefügg a társadalommal, melybe játékosaik, a jelik is tartoznak. Különféle erőket jelenítenek meg, képviselnek. A gitár nem rendelkezik ilyen adottságokkal, hiszen anyaga már önmagában sem tartalmazza azon erőket, melyek a tradicionális hangszerek sajátjai (mind természetüknél fogva, mind készítőjük által). Az új hangszerek nem az afrikai föld szülöttjei, nincs bennük spirituális jelleg, mely nélkül ugyanazokat a hangokat, s velük a súlyokat (erőket) sem tartalmazhatják vagy foglalhatják magukba, nem idézhetik meg és nem irányíthatják, szemben a jeli, vagy a még korábbi hangszerekkel.

Kapcsolódó szócikkek

• A nyugat-afrikai zenéről általában
• A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe
• A mande eredet
• A mande osztályrendszer
• Előadók, zenészek a mande társadalomban
• A vadász-zenészek a mande társadalomban – A hősök és tetteik megéneklői
• A vadászok hangszerei
• A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)
• Kora
• Koni
• Bala (balafon)
• A kovácsok, az erők forgatói, avagy a dobok szerepe a mande társadalomban
• A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke
• Djembe (jembe)
• A mande dobokról általában
• Tama
• A mande zene és az iszlám
• A mande zene és a modernkor