14.1. A modern mande zene

Mai előadást, illetve videoklippet láthatunk,
amelyben mindazonáltal a mande zenei tradíció széles repertoárját is megtalálhatjuk.


Az elmúlt évszázadok és évtizedek alatt a mande zene átalakult, és ma is alakul. Mint a világban mindenhol tapasztalhatjuk, Afrika is drasztikus változásokat él meg, melyek nem mindig hatnak kedvezően a kulturális hagyományokra. Ám nem mindegy, mit értünk kedvező, illetve nem kedvező címszó alatt. Ha az örökség változatlan formában történő megőrzéséről beszélünk, akkor kedvezőtlen hatásokról tudunk beszámolni, ám nagyon sok esetben a változás nem feltétlen romboló jellegű.
A zene esetében e viszonylag hirtelen jött változásokat tekintve, melyeket a legutóbbi évtizedek hoztak magukkal, megállapíthatjuk, hogy a változások adta új, illetve átvett hangszerek könnyedén és szervesen épültek be a már meglevő, régi hagyományba. Ilyen az akusztikus, illetve ma az elektromos gitár, melyet a jelik úgy használhattak előadásaik alkalmával, akár korábban a korát, egyáltalán nem okozott számukra nehézséget az új hangzás egyesítése a régiekkel. Az első gitárosok között volt a guineai születésű El Hadj Sidikiba Diabate, akit a kormány is szponzorált, és aki jazzt is elkezdett játszani. Természetesen a modern mande zene alakulását a politika is befolyásolta, hiszen a területek nagy része francia megszállás, illetve gyarmatországként élte mindennapjait, a régiót 1895-től Francia Nyugat-Afrikának nevezték. (Guinea 1958. október 2-án nyerte el függetlenségét, Mali 1960. szeptember 22-én.)
Majd a külföldi befolyás erősödni kezdett, és különféle zenei-kulturális divatirányzatok is megjelentek. Egyre több zenekar alakult, melyek ötvözték a már meglévő kulturális hagyományokat az új hangzásokkal. A balafon, a koni vagy a djembe is megjelent (a gitár mellett) a modern repertoárban, ahogyan az ének is, s egyaránt játszhatnak hagyományos, illetve modern darabokat. Az amerikai gitár műfaja is erősen hatott a mande zenére, sok mai előadó használja forráskánt, s újítja meg azt saját hagyományaival. Ugyanakkor az amerikai zenére is hatott a mande zenei hagyomány, a jazz vagy a blues nem születhetett volna meg nélküle, hiszen a korábbi, Afrikából az Újvilágba hurcolt rabszolgák leszármazottaiból kerültek ki a fekete-amerikai zene jeles képviselői. A mande zene a modernkorban is megtalálta az utat Amerika és Európa felé, s éppen ezen új játékosai által, akik a hagyományt ötvözték az új hangzásokkal, és erősen formálta a legkülönfélébb zenei irányzatokat is. Ilyen Basekou Kouyate, koni játékos stílusa, aki az amerikai blues stílust (is) ötvözi játékában, vagy Mory Kante, aki mind az énekes, mind a hangszeres hagyományt teljesen új, európaiasabb hangzásvilággal ötvözte.

Bassekou Kouyate



A következő videóban Maliból láthatunk és hallhatunk egy fiatalember goni-játékát.



Manfila Kante nevét is meg kell említenünk, aki meghatározó volt a modern guineai és mali zene történetében.
Habib Koité[1] zenei hangvételében szintén domináns a gitár, melyen (akárcsak több előadó) saját hagyományai (bambara vagy bamana) révén kissé ngonisan játszik, és hangolása is eltér az európaiétól.
Azonban nemcsak a gitár által tudott megújulni a mande zene. Gyakorlatilag nincs olyan hangszerük, vagy legalábbis kevés, amelyet ne tudnának „modern hangzásúvá” tenni, vagy mai hangszerelésű zenekarban, azzal szerves egészként megjeleníteni, s mindezek mellett az európai típusú akusztikus dobszetten és basszusgitáron is játszanak – s ezzel kiemelkednek az afrikai zene történetében. Kevés olyan népcsoport van, mely ennyire képes volt színesen megújulni és az újat ilyen fokon a régi hagyományokkal ötvözni.
A politika révén a karibi zene is erősen hatott Guineára, hiszen az ország Kubával tartott szoros kapcsolatot, ez pedig meghatározta a zenei élet alakulását is. A zenekarok repertoárjában ily módon megtaláljuk a kongákat és a marakasokat (csörgőhangszer), a dallamok között a rumbát és a cha-cha-cha-t.

A modern mande zenei élet nagyjai: a bala-játékos, Keletigui Diabate (példa), vagy a szintén híres kora-játékos, Toumani Diabate, aki zenéjében elhagyta a vokális elemeket és hangszerét (ahogyan sokan mások) európai skálára hangolja (példa). A modern mali zene egyik leghíresebb előadója Salif Keita, aki, mint a Keiták, származását tekintve horon (akárcsak Sunjata Keita), ezért a múltban nem is énekelhetett volna, ám hangja nélkül a zenei világ ma szegényebb volna.
Az európai zenei kiadók felfigyeltek a nyugat-afrikai zenére és a nyolcvanas években már világzeneként (world music) emlegetik a nem-európai hatásokat mutató zenéket. Ekkoriban Salif Keita és Mory Kante volt a legsikeresebb nyugat-afrikai előadó világszerte.

Sok afrikai került Franciaországba, akik a nehéz gazdasági helyzet elől menekültek Guineából és Maliból. Ez pedig szintén kedvezett a kiadóknak, mert több zenészcsaládnak a sarja is e bevándorlók között volt, és így később remek zenei produkciók születtek, melyeket európai zenei intézmények vagy lemezkiadók szponzoráltak.

S itt kell megemlítenünk, hogy az afrikai zene, a zenei élet egyes vonatkozásaiban átalakult. Mandeföldön immár nemcsak a jelik foghattak és fogtak hangszert a kezükbe, modern zenekarok alakultak, akár európai tagokkal bővülve, ugyanakkor a gitár nem válthatta fel a korát, hiszen az más zenei közegben, más funkcióval bírt, és bír ma is. A jelik zenei öröksége a világ zenei piacára került, mely nagyon meghatározó a modern afrikai zene számára, s amellett, hogy a hagyományos hangszerekkel együtt a gitár is megjelent például egy házassági ceremónián, az új zene és előadóik jelentős külföldi figyelmet és elismerést kaptak, valamint muzsikájuk erősen befolyásolta (ahogyan ma is) a külföldi, nem afrikai zenei szférát.

Kapcsolódó szócikkek

Kapcsolódó videók

  1. ↑
Személyes eszközök