10. A mande dobok basszus triásza: a dundun, sangban és kenkeni, a ritmusok lüktető lelke

A dundun (dunun vagy junjun, junjungo, ahogyan Szenegambiában nevezik) egy kétfenekű, nagyméretű henger alakú dob, melyet a djembe-játékhoz kíséretként, ám Mali nyugati részén szólóhangszerként is használnak. Többféle méretű lehet. Egyik kézzel faütővel ütik, másik kézzel, fémkolomppal kísérik, bár Dél-Maliban nem használnak mellé kolompot. Maliban inkább párban játszanak rajta, Guineában hármas szettet használnak, melyben a legkisebb a kenkeni, a középső méretű a sangban és a legnagyobb a dundun (vagy dundunba). Az elnevezés nem véletlenül utal az azonos nevű ritmusra, illetve fordítva, hiszen a dundunba ritmusban inkább a basszus hangszerek az uralkodók. E típusú hangszerek mindenfelé elterjedtek Nyugat-Afrikában, megtalálhatóak Gambiában, Szenegálban, Nigériában, Nigerben, Elefántcsontparton és Ghanában is, területenként más-más névvel.
Mali nyugati felében, Kayes tartományban a xasonka (szintén mande) népcsoport szólóhangszerként, csak jelik által használja, és gyakran egy másik dundun kíséri.

Videóban, mely Maliban készült, a dundunt, mint szólóhangszert hallhatjuk, amelyen Dramane Sissoko jeli játszik
A videó szintén Maliban, egy esküvőn készült. A dundun itt is szólóhangszerként szerepel
A videón bemutatásra kerül a kuku nevű ritmus dundun-része, ahogyan azt Guineában játsszák
Ugyanaz a ritmus (kuku, vagy koukou) kerül bemutatásra egy más variációban. A felvétel Gambiában készült. A ritmusoknak, viszonylag kis területen belül is számtalan variációja létezhet


Egy fatörzsből faragják, mint a djembét, ám törzse egyenes, akár egy hordóé. Átmérője 33 cm, hossza 69 cm körül van, a kísérő dundun szintén körülbelül 33 cm átmérőjű, ám csupán 56 cm hosszú. Mindkét esetben a hangszer két felére kecskebőrt feszítenek, játék közben a bal vállra akasztják, és jobb kézzel, faütővel ütik. A bal kézben a két ujj között egy rövid zsinegen toboz-formájú kolompot (nganga vagy nege, ami annyit tesz ’fém’) tartanak, melyet a hüvelykujjra húzott fémkarikával ütnek.
A legszínesebb dundun-ritmusok a xasonka jeliktől származnak, más területeken a dundun djembe-kíséretként szólal meg, ahol immár nem jelik játszanak rajta. Manapság sok helyen hordóból készítik, hiszen kevés fa áll rendelkezésre.
Guineában a dundun hármas hangszerszett nem kötődik a jelikhez, és ott szintén készül fából és hordóból is. Általában mindhárom hangszeren külön zenész játszik és kolompot is használnak. Egyik kezükben faütő van, másikban kis fémpálca, vagy gyűrű a kolomphoz, melyet a dobtest oldalára erősítenek. A legnagyobbat, tehát a dundunt vagy oldalára fektetve, vagy függőlegesen állítva használják, ez utóbbi esetben két ütővel játszanak rajta. Néha egy, illetve kettő, fektetett vagy állított kenkeni szól a basszus-dob mellett, és egy ember játszik mindkettőn. A sangban vezeti a legtöbb ritmusképletet, melyet a kenkeni kísér, és a nagy dundun másik vezető-ritmust visz. A ritmusok többféle ütéstechnikát tartalmaznak, a leggyakoribb, mikor a bőrt megütve az ütő lepattan (lazább csuklóval) róla, illetve néha az ütőt a bőrhöz hozzányomják, amely egyfajta tompább, lefogott hangot eredményez. A dundun-játékos, mikor alap-kíséretet játszik, rövid, csekély mértékben változatos ritmusképleteket használ, ám amikor a hangszer vezető szerepet kap, akkor a variációk kibővülnek, és a különböző patternek között a játékos szóló-improvizációt épít a játékába. Egy gyakorlott dundun-játékos keze alatt valóságos lüktetéssé alakulnak a ritmusképletek, s e hullámzó alap adja a lelkét a ráépülő djembe-játéknak.

Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök