Difference between revisions of "Kategória:Oroszország"

(Google térkép link)
 
(4 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
<center>
 
<center>
<websiteFrame>
+
[[Fájl:Kat oroszorszag.jpg]]<br>
website=<center>
+
[http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2c42835198b8b0c0&ll=61.606396,105.46875&spn=63.145823,149.414063&z=2 Google térkép megtekintése]
<websiteFrame>
+
website=http://maps.google.hu/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=214816235515493422202.0004a2c42835198b8b0c0&ll=61.606396,105.46875&spn=63.145823,149.414063&z=2&output=embed
+
height=400
+
width=90%
+
border=0
+
scroll=no
+
</websiteFrame>
+
 
</center>
 
</center>
  
Az orosz népzene regionális sokszínűsége részint Oroszország földrajzi helyzetének, részint bizonyos történelmi események nyilvánvaló következményeinek tudható be. Az ország történelmi kapcsolatai és ma is fennálló helyi kapcsolatrendszere a szomszédos szláv, finnugor és türk népekkel kétségtelenül felelős a differenciáltságért. A történelmi tényezők közül a különféle okokra visszavezethető népvándorlás(ok), tömeges áttelepülések a legmeghatározóbbak. Az agrár falvak évszázados kohézióját törték meg ezek a népmozgások, a főbb kiváltó okok közt említhetjük a 13. századi tatárjárást, valamint – a 16. századtól kezdődően – a földesurak jobbágytelepítő tevékenységét. Ez utóbbi elsősorban a férfi populációt érintette, akárcsak a kapitalizmus eszmerendszerének megjelenésével országszerte megkezdődő kollektív gyár- és vasútépítő munkák sora. A férfi lakosság távollétét illetően nem elhanyagolható a katonai szolgálati idő extrém hosszúsága sem. Fentiek tükrében nem kérdés, hogy az archaikusabb vonásokat miért éppen a női repertoárok hordozzák. A tradicionális orosz zene térbeli és időbeli felosztása tudományosan egyaránt indokolható. A nagy népzenei dialektusok: észak-orosz, nyugat-orosz, közép-orosz és dél-orosz. Ezen belül további dialektusterületek (pl. az Oka-folyó völgye, a Volga felső folyása, a Don folyása, a Fehér-tenger vidéke) és mikro-régiók (a kisebb folyók mentén) különülnek el. Kimerítő dialektustérkép elkészítése azonban – az ország méretéből és területének geográfiai differenciáltságából következően – meglehetősen nehéz feladat. A kronológiai aspektus három réteget különböztet meg: óorosz (keleti-szláv) hagyomány, az egységes orosz nemzet kialakulásának kora (14-16. század), valamint az azt követő, későbbi korok. A három réteg együtt, s egymással erős kölcsönhatásban élt a paraszti hagyományban (a különböző stílusrétegek kölcsönhatása kevéssé figyelhető meg a városi kultúrában, a kereskedő és nem-jobbágyi falvak praxisában, illetve az ipari- és diákközpontok elő- és külvárosi hagyományaiban). Az orosz népzene definiálása nem egyszerű; a gyűjtemények hiányosak, a dalok többsége nincs osztályozva, a gyűjtések egy része még ma is publikálatlan, az ország egészére kiterjedő, kollektív gyűjtés tulajdonképpen nem volt. A tudományos kutatás a dialektus-korszak-műfaj aspektusrendszert alkalmazza, értékelhető eredmény felmutatása azonban csak a hiányzó adatok birtokában lesz/lenne lehetséges. A műfajelméleti megközelítés talán a legjárhatóbb út, az egyedüli, amely az anyag feltáratlansága ellenére is lehetővé teszi a formák vizsgálatát, valamint a szociális és kulturális funkciók leírását.
+
Az orosz népzene regionális sokszínűsége részint Oroszország földrajzi helyzetének, részint bizonyos történelmi események nyilvánvaló következményeinek tudható be. Az ország történelmi kapcsolatai és ma is fennálló helyi kapcsolatrendszere a szomszédos szláv, finnugor és türk népekkel kétségtelenül felelős a differenciáltságért. A történelmi tényezők közül a különféle okokra visszavezethető népvándorlás(ok), tömeges áttelepülések a legmeghatározóbbak. Az agrár falvak évszázados kohézióját törték meg ezek a népmozgások, a főbb kiváltó okok közt említhetjük a 13. századi tatárjárást, valamint – a 16. századtól kezdődően – a földesurak jobbágytelepítő tevékenységét. Ez utóbbi elsősorban a férfi populációt érintette, akárcsak a kapitalizmus eszmerendszerének megjelenésével országszerte megkezdődő kollektív gyár- és vasútépítő munkák sora. A férfi lakosság távollétét illetően nem elhanyagolható a katonai szolgálati idő extrém hosszúsága sem. Fentiek tükrében nem kérdés, hogy az archaikusabb vonásokat miért éppen a női repertoárok hordozzák.  
 +
<br>
 +
<br>
 +
A tradicionális orosz zene térbeli és időbeli felosztása tudományosan egyaránt indokolható. A nagy népzenei dialektusok: észak-orosz, nyugat-orosz, közép-orosz és dél-orosz. Ezen belül további dialektusterületek (pl. az Oka-folyó völgye, a Volga felső folyása, a Don folyása, a Fehér-tenger vidéke) és mikro-régiók (a kisebb folyók mentén) különülnek el. Kimerítő dialektustérkép elkészítése azonban – az ország méretéből és területének geográfiai differenciáltságából következően – meglehetősen nehéz feladat.  
 +
<br>
 +
<br>
 +
A kronológiai aspektus három réteget különböztet meg: óorosz (keleti-szláv) hagyomány, az egységes orosz nemzet kialakulásának kora (14-16. század), valamint az azt követő, későbbi korok. A három réteg együtt, s egymással erős kölcsönhatásban élt a paraszti hagyományban (a különböző stílusrétegek kölcsönhatása kevéssé figyelhető meg a városi kultúrában, a kereskedő és nem-jobbágyi falvak praxisában, illetve az ipari- és diákközpontok elő- és külvárosi hagyományaiban). Az orosz népzene definiálása nem egyszerű; a gyűjtemények hiányosak, a dalok többsége nincs osztályozva, a gyűjtések egy része még ma is publikálatlan, az ország egészére kiterjedő, kollektív gyűjtés tulajdonképpen nem volt.  
 +
<br>
 +
<br>
 +
A tudományos kutatás a dialektus-korszak-műfaj aspektusrendszert alkalmazza, értékelhető eredmény felmutatása azonban csak a hiányzó adatok birtokában lesz/lenne lehetséges. A műfajelméleti megközelítés talán a legjárhatóbb út, az egyedüli, amely az anyag feltáratlansága ellenére is lehetővé teszi a formák vizsgálatát, valamint a szociális és kulturális funkciók leírását.
  
 
[[Kategória:ország]]
 
[[Kategória:ország]]
 
[[Kategória:Európa]]
 
[[Kategória:Európa]]

A lap jelenlegi, 2013. április 5., 09:59-kori változata

Kat oroszorszag.jpg
Google térkép megtekintése

Az orosz népzene regionális sokszínűsége részint Oroszország földrajzi helyzetének, részint bizonyos történelmi események nyilvánvaló következményeinek tudható be. Az ország történelmi kapcsolatai és ma is fennálló helyi kapcsolatrendszere a szomszédos szláv, finnugor és türk népekkel kétségtelenül felelős a differenciáltságért. A történelmi tényezők közül a különféle okokra visszavezethető népvándorlás(ok), tömeges áttelepülések a legmeghatározóbbak. Az agrár falvak évszázados kohézióját törték meg ezek a népmozgások, a főbb kiváltó okok közt említhetjük a 13. századi tatárjárást, valamint – a 16. századtól kezdődően – a földesurak jobbágytelepítő tevékenységét. Ez utóbbi elsősorban a férfi populációt érintette, akárcsak a kapitalizmus eszmerendszerének megjelenésével országszerte megkezdődő kollektív gyár- és vasútépítő munkák sora. A férfi lakosság távollétét illetően nem elhanyagolható a katonai szolgálati idő extrém hosszúsága sem. Fentiek tükrében nem kérdés, hogy az archaikusabb vonásokat miért éppen a női repertoárok hordozzák.

A tradicionális orosz zene térbeli és időbeli felosztása tudományosan egyaránt indokolható. A nagy népzenei dialektusok: észak-orosz, nyugat-orosz, közép-orosz és dél-orosz. Ezen belül további dialektusterületek (pl. az Oka-folyó völgye, a Volga felső folyása, a Don folyása, a Fehér-tenger vidéke) és mikro-régiók (a kisebb folyók mentén) különülnek el. Kimerítő dialektustérkép elkészítése azonban – az ország méretéből és területének geográfiai differenciáltságából következően – meglehetősen nehéz feladat.

A kronológiai aspektus három réteget különböztet meg: óorosz (keleti-szláv) hagyomány, az egységes orosz nemzet kialakulásának kora (14-16. század), valamint az azt követő, későbbi korok. A három réteg együtt, s egymással erős kölcsönhatásban élt a paraszti hagyományban (a különböző stílusrétegek kölcsönhatása kevéssé figyelhető meg a városi kultúrában, a kereskedő és nem-jobbágyi falvak praxisában, illetve az ipari- és diákközpontok elő- és külvárosi hagyományaiban). Az orosz népzene definiálása nem egyszerű; a gyűjtemények hiányosak, a dalok többsége nincs osztályozva, a gyűjtések egy része még ma is publikálatlan, az ország egészére kiterjedő, kollektív gyűjtés tulajdonképpen nem volt.

A tudományos kutatás a dialektus-korszak-műfaj aspektusrendszert alkalmazza, értékelhető eredmény felmutatása azonban csak a hiányzó adatok birtokában lesz/lenne lehetséges. A műfajelméleti megközelítés talán a legjárhatóbb út, az egyedüli, amely az anyag feltáratlansága ellenére is lehetővé teszi a formák vizsgálatát, valamint a szociális és kulturális funkciók leírását.

A(z) „Oroszország” kategóriába tartozó lapok

Az összesen 3 lapból a következő 3-t listázza ez a kategóriaoldal, a többi a további oldalakon található.

Személyes eszközök