Difference between revisions of "Bala (balafon)"

(EmbedVideo csere)
 
(20 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
A xilofonok (xylophone: xylo – ’fa’, phone – ’hang’) ősi zenei hagyományai minden bizonnyal jó néhány ezer évvel ezelőtti időkből eredhetnek Nyugat-Afrikában. A mande szájhagyomány nagyon világosan szól a xilofon eredetéről. Sumanguru (Soumaouro) Kantétól, a sosso (susu) eredetű kovács és mágus-uralkodótól eredeztetik, akivel Sunjata Keita, a későbbi Mali Birodalom megalapítója, összecsapott. Gyakorlatilag nincs adat arról, hogy ezelőtt létezett volna itt xilofon, s mint ahogyan a többi más hangszerrel kapcsolatban is úgy vélik, hogy azt legfeljebb egy jinn (dzsin) hozhatta a földre.  
+
{{#ev:youtube|8mGntFoIn44|380|center|A videón El Hadj Djeli Sory Kouyaté és Yakouba Kouyaté játszik balán.}}<br>
A hangszer eredetéről a híres Sunjata eposz szól. <ref>
+
A ''xilofonok'' (xylophone: xylo – ’fa’, phone – ’hang’) ősi zenei hagyományai minden bizonnyal jó néhány ezer évvel ezelőtti időkből eredhetnek Nyugat-Afrikában. A mande szájhagyomány nagyon világosan szól a xilofon eredetéről. Sumanguru (Soumaouro) Kantétól, a sosso (susu) eredetű kovács és mágus-uralkodótól eredeztetik, akivel Sunjata Keita, a későbbi Mali Birodalom megalapítója, összecsapott. Gyakorlatilag nincs adat arról, hogy ezelőtt létezett volna itt xilofon, s mint ahogyan a többi más hangszerrel kapcsolatban is úgy vélik, hogy azt legfeljebb egy jinn (dzsin) hozhatta a földre.  
Az eposz, mely Sunjata történetét meséli el, úgy tartja, a legendás vadász, Sunjata jelije, a híres Bala Faseke Kouyate látta meg először a titkos helyre rejtett hangszert, s kezdett játszani rajta, miközben Sumanguru Kante a közeli bozótosban járt éppen. A hangszert akkoriban senki sem ismerte. Mikor Sumanguru meghallotta, hogy valaki játszik a titkos hangszerén, egy pillanat alatt megjelent, hogy akárki is volt az, menten megöli. (Sumanguru numu, illetve kovács volt, akit nagy szavakkal illetnek és rendkívüli erőkkel hoznak kapcsolatba. Minden bizonnyal több is lehetett, mint kovács; mágus vagy varázsló.) Bala Faseke Kouyate azonban ugyanabban a pillanatban imát kezdett énekelni érte, s ezzel megnyerte bizalmát. A monda úgy tartja, Sumanguru megtette saját jeliévé. Mikor pedig Sunjata legyőzte a susu királyt, úgy vélik, annak hangszere Bala Faseke Kouyatéra maradt, akinek három fia született, s ő egyikükre (Missa) hagyományozta. </ref>
+
A hangszer eredetéről a híres ''Sunjata eposz'' szól. <ref>Az eposz, mely Sunjata történetét meséli el, úgy tartja, a legendás és nagy erőket uraló susu uralkodó és király, Sumangoro, vagy Sumanguru Kante egyszer a vadonban járva hallotta meg a szellemek sugallatát, amelyben azok egy titkos hangszerről meséltek neki, melynek hangját is hallhatta. El is készítette a nagyszerű hangszert, mely szintén nagy erőket uralt, és mindenki elől elrejtve tartotta, senki még csak a közelébe sem kerülhetett. Ám egyik nap, mikor a legendás király a közeli bozótosban járt éppen, meghallotta, hogy valaki játszott titkos hangszerén. Varázslatosan, egyetlen pillanat alatt megjelent, hogy akárki is volt az, menten megöli. (Sumanguru numu volt, és kovács, akit nagy szavakkal illetnek, és rendkívüli erőkkel hoznak kapcsolatba. Minden bizonnyal több is lehetett, mint kovács, mágus vagy varázsló.) Azonban elcsodálkozott azon, hogy a hangszer csodálatosan szólt az idegen betolakodó keze alatt, aki imát kezdett énekelni érte. Sumanguru megkérdezte, hogy hívták, amaz pedig azt válaszolta: Diakouma Doua, (vagy más dialektusban Jakuma Doka) aki Sunjata Keita, az államalapító vadász apjának jelije lehetett, fia a szintén híres Fasseke Kwate, (a későbbi Bala Fasseke Kouyate), Sunjata jelije volt, bár egyes források e két személyt azonosnak vélik. Sumanguru azt mondta neki: Bala-fo Fasseke (amely azt jelenti: Felhatalmazlak, hogy a balán játszhass). Ettől kezdve Diakoumát Bala Fasseke-nek hívták, azaz bala-játékosnak. A monda úgy tartja, Sumanguru még Fasseke achilleszét is elvágta, hogy ne tudjon elmenni tőle, és megtette saját jeliévé. <br>
 +
Bala Fasseke-től eredeztetik a Kouyate család eredetét. Mikor pedig Sunjata legyőzte a susu királyt, úgy vélik, annak hangszere Bala Fasseke Kouyatéra maradt, akinek három fia született, s ő egyikükre (Missa) hagyományozta.</ref>
  
Ez a mitikus hangszer a Sosso bala, s ma is úgy tartják, Missa Kouyate leszármazottjai birtokában van, a mai Guinea keleti területén, Sigiriben. E tény mindenesetre egyedülálló Afrikában, s e hangszer lehet a legöregebb az összes a Szaharától délre eső területeken lévő hangszerek között. A Kouyate család eredete talán még az iszlám idők előtti időkig is visszanyúlik, melyre sajnos nincs egyértelmű adat, mindazonáltal bizonyára az ő tudásuk lehet a mande [[A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)|jeli]] kultúra legősibb forrása. <br>
+
Ez a mitikus hangszer a ''Sosso bala'', s ma is úgy tartják, Missa Kouyate leszármazottjai birtokában van, a mai Guinea keleti területén, Niagassolában. E tény mindenesetre egyedülálló Afrikában, s e hangszer lehet a legöregebb az összes a Szaharától délre eső területeken lévő hangszerek között. A Kouyate család eredete talán még az iszlám idők előtti időkig is visszanyúlik, melyre sajnos nincs egyértelmű adat, mindazonáltal bizonyára az ő tudásuk lehet a mande [[7. A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)|jeli]] kultúra legősibb forrása. <br>
[[Fájl:Bala5.jpg|bélyegkép|150 px|Bala]]
+
[[Fájl:Bala2.jpg|bélyegkép|balra|150 px|Balafonos]]
+
A maninka xilofon, a bala<ref>El Hadj Djeli Sory Kouyaté és Yakouba Kouyaté:
+
  
<center>
+
A maninka xilofon, a bala vagy balafon mindenfelé elterjedt, ahol vándorlásaik során megjelentek, a Niger folyó Segou tartományától kezdve Dél-Guineán át, Sierra Leonéig, Szenegálon át Elefántcsontpartig, Libériától Szenegambiáig. Ezeken a  területeken találhatjuk a legjobb balafonokat.<br>
<websiteFrame>
+
A ''bala'' egy jeli-hangszer, mely erősen köthető a kovácsokhoz, ahogyan arról a Sunjata eposz is beszél (a [[11. A kovácsok, az erők forgatói, avagy a dobok szerepe a mande társadalomban|kovácsok]] numuk, akik többek között mande dobkészítők), s amely hangszer nemcsak a jelik és a numuk, hanem a jelik és a dobosok világához is szorosan kötődik. A mande kovácsok nemcsak a tűzzel és a fémmel, hanem a fával is dolgoztak, mellyel a tüzet szították, s melyből a szobrokat és egyéb eszközöket faragták. Egy bala <ref>A klipben bemutatják, hogyan készül a bala, a senufo népcsoportnál, Elefántcsontparton.<br>{{#ev:youtube|_l5q9DByJHA|480|center|}}</ref>  elkészítéséhez temérdek fa kellett, s nemcsak a hangszer megépítéséhez, hanem az egyes hangokat adó farudak több hétig tartó füstöléséhez, mely idő alatt azok tökéletesre száradtak.<br>
website=http://www.youtube.com/embed/8mGntFoIn44
+
height=390
+
width=480
+
border=0
+
scroll=no
+
</websiteFrame>
+
</center>
+
</ref> vagy balafon mindenfelé elterjedt, ahol vándorlásaik során megjelentek, a Niger folyó Segou tartományától kezdve Dél-Guineán át, Sierra Leone-ig, Szenegálon át Elefántcsontpartig, Libériától Szenegambiáig. Ezeken a  területeken találhatjuk a legjobb balafonokat.<br>
+
A ''bala'' egy jeli-hangszer, mely erősen köthető a kovácsokhoz, ahogyan arról a Sunjata eposz is beszél (numu=kovács; róluk a dobok révén lesz szó), s amely hangszer nemcsak a jelik és a numuk, hanem a jelik és a dobosok világához is szorosan kötődik. A mande kovácsok nemcsak a tűzzel és a fémmel, hanem a fával is dolgoztak, mellyel a tüzet szították, s melyből a szobrokat és egyéb eszközöket faragták. Egy bala elkészítéséhez temérdek fa kellett, s nemcsak a hangszer megépítéséhez, hanem az egyes hangokat adó fa-rudak több hétig tartó füstöléséhez, mely idő alatt azok tökéletesre száradtak.<br>
+
 
A kovács ugyanazzal a vésővel készíti ki az egyes fa-rudakat, mint amivel a maszkot faragja. A bala az egyetlen olyan jeli hangszer, mely dobokkal együtt szólal meg, s mely talán a kovácsoknak a dobokkal való korábbi kapcsolatára utal. Másrészt pedig a fém megmunkálása közben az ütések, melyekkel az anyagot alakítják, hasonlítanak a bala ütővel történő megszólaltatásához.<br>
 
A kovács ugyanazzal a vésővel készíti ki az egyes fa-rudakat, mint amivel a maszkot faragja. A bala az egyetlen olyan jeli hangszer, mely dobokkal együtt szólal meg, s mely talán a kovácsoknak a dobokkal való korábbi kapcsolatára utal. Másrészt pedig a fém megmunkálása közben az ütések, melyekkel az anyagot alakítják, hasonlítanak a bala ütővel történő megszólaltatásához.<br>
 
Többféle xilofonfajta létezik Nyugat-Afrikában, a bala azonban csak a [[Kategória:Mandék|maninka és susu]] hangszerekre értendő.<br>
 
Többféle xilofonfajta létezik Nyugat-Afrikában, a bala azonban csak a [[Kategória:Mandék|maninka és susu]] hangszerekre értendő.<br>
A hangszer<ref>A klipben bemutatják, hogyan készül a bala, a senufo népcsoportnál, Elefántcsontparton.<center>
+
A hangszer ütőfelülete felvágott fadarabokból, fanyelvekből áll (afrikai rózsafa), melyeket egymásra téve több hétig vagy akár több hónapig éjjel-nappal füstölnek. Ez  az eljárás mindenfajta párától megszabadítja a fát. Az állványzat, melyen e farudak fekszenek, bambuszból készül. Minden fanyelv alatt van egy rezonátorként működő tök, s annak oldalán két kis nyílás van, melyet vékony membránnal burkolnak. Tradicionális úton ez pókháló volt, manapság cigarettapapír a legelterjedtebb. Ez egyfajta zizzenő hangot eredményez, mikor az ütést követően a tökbe levegő áramlik. A faütők végét fából csapolt folyadékkal vonják be, amely száradás után vékony fásliszerű bevonatot képez.
<websiteFrame>
+
A [[:Kategória:Nyugat-Afrika|nyugat-afrikai]] xilofonfélék négy alapcsaládba tömörülnek:
website=http://www.youtube.com/embed/_l5q9DByJHA
+
height=290
+
width=380
+
border=0
+
scroll=no
+
</websiteFrame>
+
</center>
+
</ref> ütőfelülete felvágott fadarabokból, fanyelvekből áll (afrikai rózsafa), melyeket egymásra téve több hétig vagy akár több hónapig éjjel-nappal füstölnek. Ez  az eljárás mindenfajta párától megszabadítja a fát. Az állványzat, melyen e farudak fekszenek, bambuszból készül. Minden fanyelv alatt van egy rezonátorként működő tök, s annak oldalán két kis nyílás van, melyet vékony membránnal burkolnak. Tradicionális úton ez pókháló volt, manapság cigarettapapír a legelterjedtebb. Ez egyfajta zizzenő hangot eredményez, mikor az ütést követően a tökbe levegő áramlik. A faütők végét fából csapolt folyadékkal vonják be, amely száradás után vékony fásliszerű bevonatot képez.
+
A [[Kategória:Nyugat-Afrika|nyugat-afrikai]] xilofonfélék négy alapcsaládba tömörülnek:
+
  
*maninka/susu bala, mely heptaton, Guineában és Maliban elterjedt;
+
*''maninka/susu'' bala, mely heptaton, Guineában és Maliban elterjedt;
*a balanta népcsoport hangszere, mely szintén pentaton, bár eltérő hangolású, mint a maninka, s melyen két ember játszik egyszerre. Néha balonak is nevezik és a Casamance (partvidék) területről származik;
+
*a ''balanta népcsoport'' hangszere, mely szintén pentaton, bár eltérő hangolású, mint a maninka, s melyen két ember játszik egyszerre. Néha balonak is nevezik és a Casamance (partvidék) területről származik;
*a bamanák, trukák, senufok és bobok által használt bala, melyet Mali keleti részén, Burkina Faso-ban és Elefántcsontpart északi részén találhatunk (mindegyik népcsoport saját néven említi), s mely pentaton hangolású;
+
*a ''bamanák, trukák, senufok és bobok'' által használt bala, melyet Mali keleti részén, Burkina Faso-ban és Elefántcsontpart északi részén találhatunk (mindegyik népcsoport saját néven említi), s mely pentaton hangolású;
*A lobik, dagartik és sisaalák által ismert gyil, Ghana északi részéről és Burkina Faso-ból, mely szintén pentatonos.  
+
*A ''lobik, dagartik és sisaalák'' által ismert ''gyil'', Ghana északi részéről és Burkina Faso-ból, mely szintén pentaton.<br><br>
 +
 
 +
<table align=center>
 +
<tr>
 +
<td>{{#ev:youtube|KarChRDf8mY|380|center|A klip a sambla népcsoport (szintén mande nép) bala-készítés és játék technikáját mutatja be Burkina Fasoból}}</td>
 +
<td>{{#ev:youtube|w5KhO9RtyeQ|380|center|Valamint a sambla táncot, melyet hagyományosan a balafon (is) kísér}}</td>
 +
</tr>
 +
</table>
  
 
Az egyes területeken található hangszerek egymással való kapcsolata azonban nem tisztázott.
 
Az egyes területeken található hangszerek egymással való kapcsolata azonban nem tisztázott.
Sok bala-játékos saját maga készíti hangszerét, melynek hangolása még a falapok keretre rögzítése előtt megtörténik. A finomhangolást az egyes lapok alsó felének vésésével érik el. Úgy tartják, a régi mande balák a sosso balához voltak hangolva, melyek nagyobbak voltak a maiaknál, de kevesebb hangot tartalmaztak.
+
Sok bala-játékos saját maga készíti hangszerét, melynek hangolása még a falapok keretre rögzítése előtt megtörténik. A finomhangolást az egyes lapok alsó felének vésésével érik el. Úgy tartják, a régi mande balák a sosso balához voltak hangolva, melyek nagyobbak voltak a maiaknál, de kevesebb hangot tartalmaztak. (A Sosso balának hét (lapja) hangja volt, a legkorábbiaké, melyet számon tartanak már 17-19)
 
<br><br>
 
<br><br>
'''A bala hangolása, játéktechnikája'''
+
 
<br><br>
+
[[Fájl:Bala1.jpg|bélyegkép|150 px|Bala]]
+
A mai balákat equiheptaton hangolás szerint hangolják, vagyis hét egyenlő hangköz ad egy oktávot. Mindig a mély hangoknál kezdik, így indulnak a hangszer egyik végétől a másikig, akkor is, ha nincs másik hangszer, melyhez hangolnák, mely segítségként szolgálna. Ilyen esetekben a hangoló, vagyis a hangszerkészítő saját intuícióira hagyatkozik. A második hang behangolása az egy/hét arányt követi, ugyanolyan értékű hang, mint az első. Így jut el egymás után a hetedikig, ezzel együtt az oktávig, melyben a hangok pontosan osztják fel az oktávot. Azonban nehéz két olyan, egymástól eltérő népcsoport által használt balát találni, melyek hasonló hangolásúak lennének. A különböző területeken élő népek bala-játékosai vagy hangolói nem követik pontosan a korábban vázolt hangolást, azt nem tekintik szükségesnek, így viszonylag nagy különbségek is lehetnek az egyes balák hangolásai között. Mindazonáltal minden bala tükrözi az eredetének helyét, és annak szokását, s ha hangokban el is térnek, ám az equiheptaton jelleget megtartották és tartják ma is. Azonban a hangok száma (vagyis a falapok száma), a hangolás és a hangmagasság is változó.<br>
+
A bala, minthogy az ősi mande zene és hangszereinek közös gyökeréről eredeztethető, némileg hasonló zenei képleteket használ, mint például a [[Kora|kora]] vagy a [[Koni|koni]]. Van a játéknak egyfajta felvezető taktusa, majd egy kiterjedt, az egyes darabokban ismétlődő, ám variálható, kiállásokkal megtörhető alapszólama – ez a kíséret, melyet a kora játékosok kumbengonak, a konisok kumbennek, s néhány bala-játékos pedig benként emleget. A kíséretnek effajta, Afrikára nagyon is jellemző, összhangja, mely az egyes játékosok eltérő ritmusú, ám mégis egybehangzó játéka által kap szerepet, kelti életre az összetett és polifonikus (összehangzó, egybehangzó) ritmusvilág teljes kifejeződését (melyre igen szép számmal találunk tökéletes példákat).<br>
+
A dallamot, illetve ezen kíséretmintákat gyakran szakítja meg dallamos cifrázás, mely sokszor nagyon gazdag és az iszlám zenei világ behatásait tükrözi.<br>
+
A mande instrumentális zene lelkét önálló kíséretelemei sajátos variációinak összehangolt és tarka-barkán átszőtt képletei adják; az egyes zenészek egymástól teljesen eltérő kíséretet játszanak, melyek közé építik be szólórepertoárjukat. A darabok dallam, illetve harmónia-köröket, ciklusokat tartalmaznak, melyeket e különböző játékok hangzásai szőnek át. A darabok olyan hosszúak lehetnek, amilyet az előadók megkívánnak.<br>
+
A polifonikus ritmusvilág leginkább a dobok kapcsán ragadható meg, mely a nyugat-afrikai zene sajátja.
+
 
==Jegyzetek==
 
==Jegyzetek==
 
<references/>
 
<references/>
  
 
==Kapcsolódó szócikkek==
 
==Kapcsolódó szócikkek==
 +
*[[Videók a bala játéktechnikáról]]
 +
*[[Bala hangolása, játéktechnikája]]
 
*[[A nyugat-afrikai zenéről általában]]
 
*[[A nyugat-afrikai zenéről általában]]
*[[A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]]
+
*[[1. A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]]
*[[A mande eredet]]
+
*[[2. A mande eredet]]
*[[A mande osztályrendszer]]
+
*[[3. A mande osztályrendszer]]
*[[Előadók, zenészek a mande társadalomban]]
+
*[[4. Előadók, zenészek a mande társadalomban]]
*[[A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)]]
+
*[[7. A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)]]
 
*[[Kora]]
 
*[[Kora]]
 
*[[Koni]]
 
*[[Koni]]
*[[A mande zenei cikkek összefoglalója, kiegészítése]]
 
 
*[[A mande zene és az iszlám]]
 
*[[A mande zene és az iszlám]]
 
*[[A mande zene és a modernkor]]
 
*[[A mande zene és a modernkor]]
 
*[[A modern mande zene]]
 
*[[A modern mande zene]]
*[[Zenetanulás mandeföldön]]
+
*[[Zenetanulás Mandeföldön – a zeneismeret mande útja]]
*[[Mande zenei szócikkhez]]
+
 
*[[A mande zene Magyarországon]]
 
*[[A mande zene Magyarországon]]
  
 
[[Kategória:hangszerek]]
 
[[Kategória:hangszerek]]
 
[[Kategória:Idiofon hangszerek]]
 
[[Kategória:Idiofon hangszerek]]

A lap jelenlegi, 2013. április 3., 09:45-kori változata

A videón El Hadj Djeli Sory Kouyaté és Yakouba Kouyaté játszik balán.

A xilofonok (xylophone: xylo – ’fa’, phone – ’hang’) ősi zenei hagyományai minden bizonnyal jó néhány ezer évvel ezelőtti időkből eredhetnek Nyugat-Afrikában. A mande szájhagyomány nagyon világosan szól a xilofon eredetéről. Sumanguru (Soumaouro) Kantétól, a sosso (susu) eredetű kovács és mágus-uralkodótól eredeztetik, akivel Sunjata Keita, a későbbi Mali Birodalom megalapítója, összecsapott. Gyakorlatilag nincs adat arról, hogy ezelőtt létezett volna itt xilofon, s mint ahogyan a többi más hangszerrel kapcsolatban is úgy vélik, hogy azt legfeljebb egy jinn (dzsin) hozhatta a földre. A hangszer eredetéről a híres Sunjata eposz szól. [1]

Ez a mitikus hangszer a Sosso bala, s ma is úgy tartják, Missa Kouyate leszármazottjai birtokában van, a mai Guinea keleti területén, Niagassolában. E tény mindenesetre egyedülálló Afrikában, s e hangszer lehet a legöregebb az összes a Szaharától délre eső területeken lévő hangszerek között. A Kouyate család eredete talán még az iszlám idők előtti időkig is visszanyúlik, melyre sajnos nincs egyértelmű adat, mindazonáltal bizonyára az ő tudásuk lehet a mande jeli kultúra legősibb forrása.

A maninka xilofon, a bala vagy balafon mindenfelé elterjedt, ahol vándorlásaik során megjelentek, a Niger folyó Segou tartományától kezdve Dél-Guineán át, Sierra Leonéig, Szenegálon át Elefántcsontpartig, Libériától Szenegambiáig. Ezeken a területeken találhatjuk a legjobb balafonokat.
A bala egy jeli-hangszer, mely erősen köthető a kovácsokhoz, ahogyan arról a Sunjata eposz is beszél (a kovácsok numuk, akik többek között mande dobkészítők), s amely hangszer nemcsak a jelik és a numuk, hanem a jelik és a dobosok világához is szorosan kötődik. A mande kovácsok nemcsak a tűzzel és a fémmel, hanem a fával is dolgoztak, mellyel a tüzet szították, s melyből a szobrokat és egyéb eszközöket faragták. Egy bala [2] elkészítéséhez temérdek fa kellett, s nemcsak a hangszer megépítéséhez, hanem az egyes hangokat adó farudak több hétig tartó füstöléséhez, mely idő alatt azok tökéletesre száradtak.
A kovács ugyanazzal a vésővel készíti ki az egyes fa-rudakat, mint amivel a maszkot faragja. A bala az egyetlen olyan jeli hangszer, mely dobokkal együtt szólal meg, s mely talán a kovácsoknak a dobokkal való korábbi kapcsolatára utal. Másrészt pedig a fém megmunkálása közben az ütések, melyekkel az anyagot alakítják, hasonlítanak a bala ütővel történő megszólaltatásához.
Többféle xilofonfajta létezik Nyugat-Afrikában, a bala azonban csak a hangszerekre értendő.
A hangszer ütőfelülete felvágott fadarabokból, fanyelvekből áll (afrikai rózsafa), melyeket egymásra téve több hétig vagy akár több hónapig éjjel-nappal füstölnek. Ez az eljárás mindenfajta párától megszabadítja a fát. Az állványzat, melyen e farudak fekszenek, bambuszból készül. Minden fanyelv alatt van egy rezonátorként működő tök, s annak oldalán két kis nyílás van, melyet vékony membránnal burkolnak. Tradicionális úton ez pókháló volt, manapság cigarettapapír a legelterjedtebb. Ez egyfajta zizzenő hangot eredményez, mikor az ütést követően a tökbe levegő áramlik. A faütők végét fából csapolt folyadékkal vonják be, amely száradás után vékony fásliszerű bevonatot képez. A nyugat-afrikai xilofonfélék négy alapcsaládba tömörülnek:

  • maninka/susu bala, mely heptaton, Guineában és Maliban elterjedt;
  • a balanta népcsoport hangszere, mely szintén pentaton, bár eltérő hangolású, mint a maninka, s melyen két ember játszik egyszerre. Néha balonak is nevezik és a Casamance (partvidék) területről származik;
  • a bamanák, trukák, senufok és bobok által használt bala, melyet Mali keleti részén, Burkina Faso-ban és Elefántcsontpart északi részén találhatunk (mindegyik népcsoport saját néven említi), s mely pentaton hangolású;
  • A lobik, dagartik és sisaalák által ismert gyil, Ghana északi részéről és Burkina Faso-ból, mely szintén pentaton.

A klip a sambla népcsoport (szintén mande nép) bala-készítés és játék technikáját mutatja be Burkina Fasoból
Valamint a sambla táncot, melyet hagyományosan a balafon (is) kísér

Az egyes területeken található hangszerek egymással való kapcsolata azonban nem tisztázott. Sok bala-játékos saját maga készíti hangszerét, melynek hangolása még a falapok keretre rögzítése előtt megtörténik. A finomhangolást az egyes lapok alsó felének vésésével érik el. Úgy tartják, a régi mande balák a sosso balához voltak hangolva, melyek nagyobbak voltak a maiaknál, de kevesebb hangot tartalmaztak. (A Sosso balának hét (lapja) hangja volt, a legkorábbiaké, melyet számon tartanak már 17-19)

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. Az eposz, mely Sunjata történetét meséli el, úgy tartja, a legendás és nagy erőket uraló susu uralkodó és király, Sumangoro, vagy Sumanguru Kante egyszer a vadonban járva hallotta meg a szellemek sugallatát, amelyben azok egy titkos hangszerről meséltek neki, melynek hangját is hallhatta. El is készítette a nagyszerű hangszert, mely szintén nagy erőket uralt, és mindenki elől elrejtve tartotta, senki még csak a közelébe sem kerülhetett. Ám egyik nap, mikor a legendás király a közeli bozótosban járt éppen, meghallotta, hogy valaki játszott titkos hangszerén. Varázslatosan, egyetlen pillanat alatt megjelent, hogy akárki is volt az, menten megöli. (Sumanguru numu volt, és kovács, akit nagy szavakkal illetnek, és rendkívüli erőkkel hoznak kapcsolatba. Minden bizonnyal több is lehetett, mint kovács, mágus vagy varázsló.) Azonban elcsodálkozott azon, hogy a hangszer csodálatosan szólt az idegen betolakodó keze alatt, aki imát kezdett énekelni érte. Sumanguru megkérdezte, hogy hívták, amaz pedig azt válaszolta: Diakouma Doua, (vagy más dialektusban Jakuma Doka) aki Sunjata Keita, az államalapító vadász apjának jelije lehetett, fia a szintén híres Fasseke Kwate, (a későbbi Bala Fasseke Kouyate), Sunjata jelije volt, bár egyes források e két személyt azonosnak vélik. Sumanguru azt mondta neki: Bala-fo Fasseke (amely azt jelenti: Felhatalmazlak, hogy a balán játszhass). Ettől kezdve Diakoumát Bala Fasseke-nek hívták, azaz bala-játékosnak. A monda úgy tartja, Sumanguru még Fasseke achilleszét is elvágta, hogy ne tudjon elmenni tőle, és megtette saját jeliévé.
    Bala Fasseke-től eredeztetik a Kouyate család eredetét. Mikor pedig Sunjata legyőzte a susu királyt, úgy vélik, annak hangszere Bala Fasseke Kouyatéra maradt, akinek három fia született, s ő egyikükre (Missa) hagyományozta.
  2. A klipben bemutatják, hogyan készül a bala, a senufo népcsoportnál, Elefántcsontparton.

[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök