Difference between revisions of "12. A mande zene és az iszlám"
(→Kapcsolódó szócikkek) |
a (13. A mande zene és az iszlám lapot átneveztem 12. A mande zene és az iszlám névre) |
||
| (6 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | Sok zenei hagyományra hatott a mande népek az iszlám hittel való, hosszú ideje tartó kapcsolata. Egy nép, illetve népcsoport életében a vallás jelenti a létezés alappillérét, hiszen a filozófia határozza meg a világképet, melyet a különböző szeánszokkal, szertartásokkal és ünnepekkel tehetnek kifejezővé, élhetik meg a hit mélységeit. Minden gondolat, vagy tett, Afrikában különösen, szorosan kapcsolódik a valláshoz, melyből ered, az ősök és szellemek erejéből merít, és az embernek a világban elfoglalt helyét tükrözi. | |
| − | Az iszlám hit, melyet a | + | Az iszlám hit, melyet a VIII. századtól kezdődően az arab kereskedőktől Nyugat-Afrika nagy része (főként a szent háborúk által, erőszakkal) átvett, az általa érintett népcsoportok életére erősen hatott, akárhol vetett is gyökeret. Sok népcsoport kitartott eredeti vallása mellett, ilyenek voltak a bamanák akik jó ideig ellenálltak. A környéken egy időben minden olyan népet bamanának neveztek, akik nem tértek át az új vallásra. A Mali déli részén, a Bandiagara-fennsíkon élő dogonok, a mai napig hagyományos életformájukat gyakorolják és hitviláguk, illetve kozmogóniájuk az afrikai népek közül is, és a világon is egyedülálló. A déli mandék közül a danok is ragaszkodtak ősi gyökereikhez.<br> |
| − | A régióban élő népek és népcsoportok legtöbbje azonban felvette az iszlám hitet, így sok szertartás átalakult, az iszlám ünnepeihez igazodott, illetve az iszlám vezetőknek | + | A régióban élő népek és népcsoportok legtöbbje azonban felvette az iszlám hitet, így sok szertartás átalakult, az iszlám ünnepeihez igazodott, illetve az iszlám vezetőknek dedikált, több a háttérbe szorult és el is tűnt. A ramadán (nagyböjt) idején például sem házasságot nem kötnek, sem a dobok nem szólnak, ám a böjt végének eljövetele nagyon is alkalmas az ünneplésre. <br> |
| − | Az iszlám | + | Az iszlám nem tolerálja az alakábrázolást, ezért sok maszk, mely pedig ember alakot, vagy fejet formázott, tiltottá vált, akárcsak, a különféle szertartásokhoz kapcsolódott spirituális erők megidézése céljából megrendezett ceremóniák, melyek a közösséget a hagyományos, belső, szellemi világhoz kapcsolták. |
| − | Sok zenei darabban megjelentek az iszlám kulturális közegére jellemző zenei attribútumok, | + | Sok zenei darabban megjelentek az iszlám kulturális közegére jellemző zenei attribútumok, patternek, illetve frízek, s a színes és gazdag melódiaorientált zenei jellemzők is inkább az arab hatásra a régióba került stílusra utal. Ahogyan az énekmondókkal foglalkozó fejezetben olvashatjuk, a jelik magas szintű iszlám-oktatásban részesülnek, és sokan erős hitű muszlimok, a Koránból (szent imakönyv) való idézésük repertoárjaik része, legyen az elbeszélés, vagy ének.<br> |
| − | Ami a Szahel területén élő muzulmán népcsoportok zenei világát a leginkább megkülönböztetheti a szomszédságukban élő, nem muszlim népekétől, az talán az arab zenei világ hatására kialakult, kifinomultabb dallamvilág | + | Ami a Szahel területén élő muzulmán népcsoportok zenei világát a leginkább megkülönböztetheti a szomszédságukban élő, nem muszlim népekétől, az talán az arab zenei világ hatására kialakult, kifinomultabb dallamvilág, habár e megállapítással mégis óvatosan kell bánnunk, hiszen meglehet, az effajta dallamorientáció még az iszlám terjedése előtt elkezdődött, s az iszlám, meglehet, azt csupán meggyorsította. |
| + | |||
==Kapcsolódó szócikkek== | ==Kapcsolódó szócikkek== | ||
*[[A nyugat-afrikai zenéről általában]] | *[[A nyugat-afrikai zenéről általában]] | ||
| − | *[[A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]] | + | *[[1. A mande ajkú nyugat-afrikai lakosság elhelyezkedése, területe]] |
| − | *[[A mande eredet]] | + | *[[2. A mande eredet]] |
| − | *[[A mande osztályrendszer]] | + | *[[3. A mande osztályrendszer]] |
| − | *[[Előadók, zenészek a mande társadalomban]] | + | *[[4. Előadók, zenészek a mande társadalomban]] |
| − | *[[A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)]] | + | *[[7. A mande énekmondók és zenei-énekes tevékenységük (jeliya)]] |
*[[Kora]] | *[[Kora]] | ||
*[[Koni]] | *[[Koni]] | ||
*[[Bala (balafon)]] | *[[Bala (balafon)]] | ||
| + | [[Kategória:Mandék]] | ||
A lap jelenlegi, 2011. június 27., 21:53-kori változata
Sok zenei hagyományra hatott a mande népek az iszlám hittel való, hosszú ideje tartó kapcsolata. Egy nép, illetve népcsoport életében a vallás jelenti a létezés alappillérét, hiszen a filozófia határozza meg a világképet, melyet a különböző szeánszokkal, szertartásokkal és ünnepekkel tehetnek kifejezővé, élhetik meg a hit mélységeit. Minden gondolat, vagy tett, Afrikában különösen, szorosan kapcsolódik a valláshoz, melyből ered, az ősök és szellemek erejéből merít, és az embernek a világban elfoglalt helyét tükrözi.
Az iszlám hit, melyet a VIII. századtól kezdődően az arab kereskedőktől Nyugat-Afrika nagy része (főként a szent háborúk által, erőszakkal) átvett, az általa érintett népcsoportok életére erősen hatott, akárhol vetett is gyökeret. Sok népcsoport kitartott eredeti vallása mellett, ilyenek voltak a bamanák akik jó ideig ellenálltak. A környéken egy időben minden olyan népet bamanának neveztek, akik nem tértek át az új vallásra. A Mali déli részén, a Bandiagara-fennsíkon élő dogonok, a mai napig hagyományos életformájukat gyakorolják és hitviláguk, illetve kozmogóniájuk az afrikai népek közül is, és a világon is egyedülálló. A déli mandék közül a danok is ragaszkodtak ősi gyökereikhez.
A régióban élő népek és népcsoportok legtöbbje azonban felvette az iszlám hitet, így sok szertartás átalakult, az iszlám ünnepeihez igazodott, illetve az iszlám vezetőknek dedikált, több a háttérbe szorult és el is tűnt. A ramadán (nagyböjt) idején például sem házasságot nem kötnek, sem a dobok nem szólnak, ám a böjt végének eljövetele nagyon is alkalmas az ünneplésre.
Az iszlám nem tolerálja az alakábrázolást, ezért sok maszk, mely pedig ember alakot, vagy fejet formázott, tiltottá vált, akárcsak, a különféle szertartásokhoz kapcsolódott spirituális erők megidézése céljából megrendezett ceremóniák, melyek a közösséget a hagyományos, belső, szellemi világhoz kapcsolták.
Sok zenei darabban megjelentek az iszlám kulturális közegére jellemző zenei attribútumok, patternek, illetve frízek, s a színes és gazdag melódiaorientált zenei jellemzők is inkább az arab hatásra a régióba került stílusra utal. Ahogyan az énekmondókkal foglalkozó fejezetben olvashatjuk, a jelik magas szintű iszlám-oktatásban részesülnek, és sokan erős hitű muszlimok, a Koránból (szent imakönyv) való idézésük repertoárjaik része, legyen az elbeszélés, vagy ének.
Ami a Szahel területén élő muzulmán népcsoportok zenei világát a leginkább megkülönböztetheti a szomszédságukban élő, nem muszlim népekétől, az talán az arab zenei világ hatására kialakult, kifinomultabb dallamvilág, habár e megállapítással mégis óvatosan kell bánnunk, hiszen meglehet, az effajta dallamorientáció még az iszlám terjedése előtt elkezdődött, s az iszlám, meglehet, azt csupán meggyorsította.
