Difference between revisions of "Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)"
(3 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
− | <div align = justify>[[Fájl: | + | <div align = justify>[[Fájl:Yidakil_copy.png|200 px|bélyegkép|balra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]] |
A didzseridu egy két végén nyitott, az oldalain zárt cső; [[Aerofon hangszerek|aerophone]] hangszer (habár a tradicionális játéktechnikák fújás közben alkalmazzák az emberi hangot, így nem lehet egyértelműen besorolni a pusztán levegővel megszólaltatott hangszerek közé). Ma a világ egyik legősibb hangszereként tartják számon, pontos koráról nincsenek információk, bizonyos, hogy több ezer éve használják az őslakos klánok Ausztrália északi részén. | A didzseridu egy két végén nyitott, az oldalain zárt cső; [[Aerofon hangszerek|aerophone]] hangszer (habár a tradicionális játéktechnikák fújás közben alkalmazzák az emberi hangot, így nem lehet egyértelműen besorolni a pusztán levegővel megszólaltatott hangszerek közé). Ma a világ egyik legősibb hangszereként tartják számon, pontos koráról nincsenek információk, bizonyos, hogy több ezer éve használják az őslakos klánok Ausztrália északi részén. | ||
{{Zenelejátszó | {{Zenelejátszó | ||
7. sor: | 7. sor: | ||
| igazítás = right | | igazítás = right | ||
}}<br> | }}<br> | ||
− | [[Fájl:Mago. | + | [[Fájl:800px-Mago copy.png|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Mago'''<br>Északnyugat-Arnhem-földön élő Kun-borrk stílusban játszott didzseridu, őslakos nevén Mago. Készítője Latitj Naromi. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). A befúvónyílás méretét méhviasszal alakították ki. A díszítés vízililiomot ábrázol. <br>Fotó: Németh Szabolcs]] |
A körülbelüli kormeghatározást az Északi-Területen az utóbbi évezredekben végbement ökológiai, környezeti változások, illetve az itt található sziklafestmények segítik. Mindezek szerint a didzseridu zenei életben való jelenléte háromezer évre vezethető vissza, habár ez a szám csupán hozzávetőleges. Az utóbbi mintegy száz évben innen, [[:Kategória:Ausztrália északi területeinek előadási stílusai és hangszerei|Arnhem-földről]] terjedt tovább a Cape York-félszigetre; ma már az egész kontinensen ismert, mint tradicionális bennszülött hangszer. Érdekességként érdemes megemlíteni azt a tényt, miszerint a didzseridu hagyományos használata kapcsolatba hozható a hangszer-alapanyagként használt kétféle eukaliptusz fa élőhelyével - a stringybark (Eucalyptus tetrodonta), valamint a woolybutt (Eucalyptus miniata), melyek az Északi-Terület északi részére korlátozódnak. <br> | A körülbelüli kormeghatározást az Északi-Területen az utóbbi évezredekben végbement ökológiai, környezeti változások, illetve az itt található sziklafestmények segítik. Mindezek szerint a didzseridu zenei életben való jelenléte háromezer évre vezethető vissza, habár ez a szám csupán hozzávetőleges. Az utóbbi mintegy száz évben innen, [[:Kategória:Ausztrália északi területeinek előadási stílusai és hangszerei|Arnhem-földről]] terjedt tovább a Cape York-félszigetre; ma már az egész kontinensen ismert, mint tradicionális bennszülött hangszer. Érdekességként érdemes megemlíteni azt a tényt, miszerint a didzseridu hagyományos használata kapcsolatba hozható a hangszer-alapanyagként használt kétféle eukaliptusz fa élőhelyével - a stringybark (Eucalyptus tetrodonta), valamint a woolybutt (Eucalyptus miniata), melyek az Északi-Terület északi részére korlátozódnak. <br> | ||
{{Zenelejátszó | {{Zenelejátszó | ||
15. sor: | 15. sor: | ||
| igazítás = left | | igazítás = left | ||
}} | }} | ||
− | [[Fájl: | + | [[Fájl:800px-Bambusz didjeridu-1 copy.png|200 px|bélyegkép|balra|'''Bambusz didzseridu'''<br>Indonéz import hangszerek kommersz, őslakos motívumokat és festési stílust utánzó díszítéssel. Elterjedtségét inkább alacsony árának, mintsem hangjának köszönheti. Nem összekeverendők az eredeti, ausztrál bambusz hangszerekkel, melyek egy, az Északi-Területen honos bambusz fajból készülnek (Bambusa arnhemica).<br>Fotó: Korecz Márk ]] |
Eredetileg bambuszból, vagy a termeszek által üregesre rágott eukaliptusz fa törzséből készül. Ma sokféle anyagból és eljárással készítenek didzseridukat, fontos azonban szem előtt tartani az „eredeti”, vagyis tradicionális és a „modern” hangszerek közötti különbségeket. Az előbbi a didzseridu játék hagyományát őrző törzsek és klánok munkája (lásd Yidaki, vagy Mago), az utóbbi pedig minden más, melyet didzseridunak nevezhetünk (akár termesz rágta eukaliptusz, vagy egyszerű PVC cső). | Eredetileg bambuszból, vagy a termeszek által üregesre rágott eukaliptusz fa törzséből készül. Ma sokféle anyagból és eljárással készítenek didzseridukat, fontos azonban szem előtt tartani az „eredeti”, vagyis tradicionális és a „modern” hangszerek közötti különbségeket. Az előbbi a didzseridu játék hagyományát őrző törzsek és klánok munkája (lásd Yidaki, vagy Mago), az utóbbi pedig minden más, melyet didzseridunak nevezhetünk (akár termesz rágta eukaliptusz, vagy egyszerű PVC cső). | ||
− | <br><br>[[Fájl: | + | <br><br>[[Fájl:800px-Eukaliptusz didjeriduk copy.png|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Eukaliptusz didzseriduk'''<br> Termeszrágta eukaliptusz fából készült hangszerek. Eredeti, nem tradicionális didzseriduk, mivel készítőjük nem a hangszer hagyományának képviselője – fontos különbség! Származási helyük Észak-Queensland. Anyaguk eukaliptusz boxwood. <br>Fotó: Korecz Márk ]]<br> |
A didzseridu (didgeridoo, didzseridu) egy hangutánzó szó; a korai utazók és telepesek az egyik ritmus után nevezték el a hangszert (di-dje-ri-du, lásd Gunborrk), bennszülött nyelveken több neve ismeretes (yidaki, mago, ebro, lhambilbig, kenbi…stb.).<br><br><br><br><br> | A didzseridu (didgeridoo, didzseridu) egy hangutánzó szó; a korai utazók és telepesek az egyik ritmus után nevezték el a hangszert (di-dje-ri-du, lásd Gunborrk), bennszülött nyelveken több neve ismeretes (yidaki, mago, ebro, lhambilbig, kenbi…stb.).<br><br><br><br><br> | ||
[[Fájl:Tuja_didjeridu.jpg|200 px|bélyegkép|balra|'''Tuja didzseridu'''<br>Házilag, Magyarországon, tujafából készült didzseridu. Az ehhez hasonló hangszereket gyűjtőnéven szendvics didzseridunak is nevezik, mely az elkészítés módszerére utal: a faágat hosszában kettévágják, a belsejét kivésik, majd a két részt összeragasztják. Kiváló szendvics didzseriduk kerülnek ki a tapasztalt készítők kezei közül. Készítő: Kerekes János. <br>[http://www.didgeridoo.hu/bevezeto/technikai-segitseg/ Technikai segítség a hangszerkészítéshez.] <br>Fotó: Korecz Márk.]]<br> | [[Fájl:Tuja_didjeridu.jpg|200 px|bélyegkép|balra|'''Tuja didzseridu'''<br>Házilag, Magyarországon, tujafából készült didzseridu. Az ehhez hasonló hangszereket gyűjtőnéven szendvics didzseridunak is nevezik, mely az elkészítés módszerére utal: a faágat hosszában kettévágják, a belsejét kivésik, majd a két részt összeragasztják. Kiváló szendvics didzseriduk kerülnek ki a tapasztalt készítők kezei közül. Készítő: Kerekes János. <br>[http://www.didgeridoo.hu/bevezeto/technikai-segitseg/ Technikai segítség a hangszerkészítéshez.] <br>Fotó: Korecz Márk.]]<br> |
A lap jelenlegi, 2012. március 5., 16:03-kori változata
A didzseridu egy két végén nyitott, az oldalain zárt cső; aerophone hangszer (habár a tradicionális játéktechnikák fújás közben alkalmazzák az emberi hangot, így nem lehet egyértelműen besorolni a pusztán levegővel megszólaltatott hangszerek közé). Ma a világ egyik legősibb hangszereként tartják számon, pontos koráról nincsenek információk, bizonyos, hogy több ezer éve használják az őslakos klánok Ausztrália északi részén.
Djalu Gurruwiwi – didzseridu szóló |
A körülbelüli kormeghatározást az Északi-Területen az utóbbi évezredekben végbement ökológiai, környezeti változások, illetve az itt található sziklafestmények segítik. Mindezek szerint a didzseridu zenei életben való jelenléte háromezer évre vezethető vissza, habár ez a szám csupán hozzávetőleges. Az utóbbi mintegy száz évben innen, Arnhem-földről terjedt tovább a Cape York-félszigetre; ma már az egész kontinensen ismert, mint tradicionális bennszülött hangszer. Érdekességként érdemes megemlíteni azt a tényt, miszerint a didzseridu hagyományos használata kapcsolatba hozható a hangszer-alapanyagként használt kétféle eukaliptusz fa élőhelyével - a stringybark (Eucalyptus tetrodonta), valamint a woolybutt (Eucalyptus miniata), melyek az Északi-Terület északi részére korlátozódnak.
Eredetileg bambuszból, vagy a termeszek által üregesre rágott eukaliptusz fa törzséből készül. Ma sokféle anyagból és eljárással készítenek didzseridukat, fontos azonban szem előtt tartani az „eredeti”, vagyis tradicionális és a „modern” hangszerek közötti különbségeket. Az előbbi a didzseridu játék hagyományát őrző törzsek és klánok munkája (lásd Yidaki, vagy Mago), az utóbbi pedig minden más, melyet didzseridunak nevezhetünk (akár termesz rágta eukaliptusz, vagy egyszerű PVC cső).
A didzseridu (didgeridoo, didzseridu) egy hangutánzó szó; a korai utazók és telepesek az egyik ritmus után nevezték el a hangszert (di-dje-ri-du, lásd Gunborrk), bennszülött nyelveken több neve ismeretes (yidaki, mago, ebro, lhambilbig, kenbi…stb.).
Eredeti közegében a didzseridu az éneket és táncot kísérő ritmushangszerként él; egyszerre csak egy hangszert szólaltatnak meg. Szólóhangszerként ritkán játszották, manapság azonban egyre népszerűbb ez irányú használata is az őslakosok között. Mivel a tradíció szóban és dalokban hagyományozódik tovább, a zenének, így a didzseridunak is fontos szerepe van a szociális és spirituális életben. Játsszák a mindennapi összejöveteleken, a törzsi és klán találkozókon, valamint a szent, titkos rítusok alkalmával is. Az utóbbi esetben csak ezen alkalmakkor játszott hangszereket használnak, melyeket elzárt helyen, néhol víz alatt tárolnak. Hagyományosan csak férfiak játsszák a didzseridut, sok helyen (de nem mindenhol) őslakos nők számára tiltott a játék.
Megszólaltatásnál a játékos laza ajkakkal, a befúvónyíláson keresztül hozza rezgésbe a hangszer belsejében a levegőoszlopot, ez adja az alaphangot; játék közben folyamatosan használják az emberi hangot, mely az alaphangot harmonikus felhangokkal tölti meg. Az alaphang az úgynevezett cirkulációs légzéssel tartható fenn (a játékos egy időben veszi a levegőt az orrán keresztül, és fújja a hangszerben a pofazacskójában tárolt tartalékot). A ritmusokat nyelvvel, ajkakkal és a levegő nyomásának változtatásával hozza létre. Egyes területeken színesítés gyanánt a technikai repertoárban szerepel az ajkak megfeszítésével képezett kürthang, mely az alaphang felett szól.
David Blanasi, didjeridu szóló (részlet) |
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
- A didzseridu és az "A"-típusú játékstílus, az ének valamint a zenei kíséret
- A didzseridu, vagy Yidaki mint stilisztikai jegy
- Kelet-, Északkelet Arnhem-föld zenéjét jellemző jegyek és típusok
- Korunk őslakos zenéje Ausztráliában, előadók, zenekarok
- Néhány előadási és zenei stílus Ausztrália északi részéről
- Zenei változatosság Kelet-, Északkelet Arnhem-földön
- Északnyugat-Ausztrália és Kimberley zenei világa