Difference between revisions of "A didzseridu, vagy Yidaki mint stilisztikai jegy"

(Új oldal, tartalma: „Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához ritmusverő fa társul, melyet a didjeridu ritmi…”)
 
(EmbedVideo csere)
 
(49 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához ritmusverő fa társul, melyet a didjeridu ritmikus hangja kísér. <br>
+
Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához [[ritmusverő fa|ritmusverő fa]] társul, melyet a [[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)|didzseridu]] ritmikus hangja kísér. <br>[[Fájl:Yidakil_copy.png|200 px|bélyegkép|jobbra|'''Yidaki'''<br>Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.]]<br>
−
A didjeridu, vagy ahogyan az észak-keleti sarokban nevezik, Yidaki (délkeleti részen pedig lhambilbig), valamint a rajta játszott technika a műfaj legkirívóbb stilisztikai ismertetőjegyei. Széles körben elterjedt, ám téves nézet szerint a didjeridu őslakos neve általánosan Yidaki; valójában csakis az Arnehm-föld északkeleti részén használt, és kizárólag az itt készült hangszer nevezhető így, mely a didjeridu hangszercsalád egyik oldalágát képviseli. A hangszer legfontosabb ismérvei a rajta játszott technikán kívül a fizikai sajátosságai, melyek alkalmassá teszik a gyorsabb, bonyolult, szólista stílusú játékra.  <br>
+
A didzseridu, vagy ahogyan az észak-keleti sarokban nevezik, Yidaki (délkeleti részen pedig lhambilbig), valamint a rajta játszott technika a műfaj legjellemzőbb stilisztikai ismertetőjegye. Széles körben elterjedt, ám téves nézet szerint a didzseridu őslakos neve általánosan Yidaki; valójában csakis az Arnhemm-föld északkeleti részén használt, és kizárólag az itt készült hangszer nevezhető így, mely a didzseridu hangszercsalád egyik oldalágát képviseli. A hangszer legfontosabb ismérvei a rajta játszott technikán kívül a fizikai sajátosságai, melyek alkalmassá teszik a gyorsabb, bonyolult, szólista stílusú játékra.  <br>
−
A rajta játszott stílusra, mint ’B’-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Alice M. Moyle – songs form the Northern Territory. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos   </ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett kürthang, mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a leg dinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didjeridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>(P6)
+
A rajta játszott stílusra, mint ''’B’''-típusú technikára hivatkoznak a kutatók <ref>Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.</ref>. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett ''kürthang'', mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. <br><br><br><br><br><br>[[Fájl:800px-Djalu copy.png|bélyegkép|200 px|jobbra|Djalu Gurruwiwi a hangszerkészítés első fázisában, miközben kiválasztja a yidaki alapanyagnak megfelelő termesz rágta eukaliptusz törzset. Djalu világszerte elismerten a didzseridu (és yidaki, vagy yirdaki) játék öregje és őrzője, személyét Arnhem-földön kívül és belül nagy tisztelet övezi. Az által készített hangszerek a didzseriduk „Stradivariai”. A [[:Kategória:Yolngu|Yolngu]] nemzetségen belül a Galpu klán elöljárója. <br>A szerző saját felvétele.  <br> [http://www.djalu.com/djalu.html/ Djalu]<br>
−
A Yidaki feladata, hogy kövesse a ritmusverő fát, melyet a vezető énekes szólaltat meg. Szintén az énekes szabja meg a dalt kísérő didjeridu ritmust, a ritmusképletek egymásutániságát, a belépés és a kilépés helyét, valamint a ritmusváltásokat. E zenei kötöttség mellett a didjeridu játékos tehetségén, virtuozitásán is nagy hangsúly van. A stíluson belül kialakultak al-stílusok, melyek a kivételes játékosok képességeit, valamint a Bungull, illetve az itt élők kulturális sokszínűségét dicsérik.  <br>
+
[http://traditionalway.minima.hu/yidaki_story_hu.pdf A galpuk yidaki-eredetmítosza magyarul] ]]
−
A Yidaki játékosok e területen általában fiatal fiúk (nők nem játsszanak a hangszeren), akiknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, ismerniük kell az előadás és a ceremónia kötelességeket, a zenében használt szimbólumokat, képesnek kell lenniük esztétikailag kielégíteni a zenei igényeket, fizikailag alkalmasnak kell lenniük a Yidakin való játékra, és tudniuk kell együtt-működni az énekessel. <ref>Steve Kopoff – Accompanying the Dreaming – Determinants of Didjeridu Style in Traditional and Popular Yolngu Songs / The Didjeridu from Arnhem Land to the Internet
+
Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata. <br>
−
</ref>. Habár bárkiből válhat Yidaki játékos, mégis, jó játékos csak az lehet, aki ezeknek a követelményeknek eleget tesz. Az utóbbi két évtizedben – nyilvánvalóan a külső zenei hatásoknak köszönhetően – az eredetileg kíséretre szolgáló technikából a virtuóz játékosok új, szólista stílust alakítottak ki, mely az egyéni képességeken és virtuozitáson alapulva további alstílusokra bomlik szét. <br>
+
  
−
KÉP – YIDAKI JÁTÉKOS
+
{{Zenelejátszó
 +
| fájlnév = Djalu full cut.mp3
 +
| cím = Djalu Gurruwiwi szemlélteti a ‘yidaki-játék’<br> néhány alap mintázatát.
 +
| alcím = A Gurruwiwi család szíves hozzájárulásával.<br> A szerző felvétele.
 +
}}
 +
 
 +
{{#ev:youtube|4QG3USjxE6Q|290|left|Korunk egyik legkiválóbb yidaki játékosa, Adam Marrilaga}}
 +
 
 +
A Yidaki feladata, hogy kövesse a ritmusverő fát, melyet a vezető énekes szólaltat meg. Szintén az énekes szabja meg a dalt kísérő didzseridu ritmust, a ritmusképletek egymásutániságát, a belépés és a kilépés helyét, valamint a ritmusváltásokat. E zenei kötöttség mellett a didzseridu játékos tehetségén, virtuozitásán is nagy hangsúly van. A stíluson belül kialakultak alstílusok, melyek a kivételes játékosok képességeit, valamint a [[:Kategória:Bungull|Bungull]], illetve az itt élők kulturális sokszínűségét dicsérik.  <br>
 +
 
 +
A Yidaki játékosok e területen általában fiatal fiúk (nők nem játsszanak a hangszeren), akiknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, ismerniük kell az előadás és a ceremónia kötelességeket, a zenében használt szimbólumokat, képesnek kell lenniük esztétikailag kielégíteni a zenei igényeket, fizikailag alkalmasnak kell lenniük a Yidakin való játékra, és tudniuk kell együttműködni az énekessel. <ref>Kopoff, Steve: Accompanying the Dreaming. Determinants of Didjeridu Style in Traditional and Popular Yolngu Songs. In: Karl Neuenfeldt ed.: The Didjeridu from Arnhem Land to the Internet. Sydney, 1997, Perfect Beat Publications.</ref>. Habár bárkiből válhat Yidaki játékos, mégis, jó játékos csak az lehet, aki ezeknek a követelményeknek eleget tesz. Az utóbbi két évtizedben – nyilvánvalóan a külső zenei hatásoknak köszönhetően – az eredetileg kíséretre szolgáló technikából a virtuóz játékosok új, szólista stílust alakítottak ki, mely az egyéni képességeken és virtuozitáson alapulva további alstílusokra bomlik szét. <br><br><br>
  
 
==Jegyzetek==
 
==Jegyzetek==
−
<refernces/>
+
<references/>
 +
 
 +
==Kapcsolódó szócikkek==
 +
*[[Kelet-, Északkelet-Arnhem-föld zenéi]]
 +
*[[Zenei változatosság Kelet-, Északkelet Arnhem-földön]]
 +
*[[Kelet-, Északkelet Arnhem-föld zenéjét jellemző jegyek és típusok]]
 +
*[[Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)]]
 +
[[Kategória:Yolnguk]]
 +
[[Kategória:Bungull]]

A lap jelenlegi, 2013. április 3., 11:10-kori változata

Kelet-Arnhem-földön - mint Ausztrália többi részén - a zene alapja az ének. Az énekes-, vagy énekesek kórusához ritmusverő fa társul, melyet a didzseridu ritmikus hangja kísér.
Yidaki
Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.

A didzseridu, vagy ahogyan az észak-keleti sarokban nevezik, Yidaki (délkeleti részen pedig lhambilbig), valamint a rajta játszott technika a műfaj legjellemzőbb stilisztikai ismertetőjegye. Széles körben elterjedt, ám téves nézet szerint a didzseridu őslakos neve általánosan Yidaki; valójában csakis az Arnhemm-föld északkeleti részén használt, és kizárólag az itt készült hangszer nevezhető így, mely a didzseridu hangszercsalád egyik oldalágát képviseli. A hangszer legfontosabb ismérvei a rajta játszott technikán kívül a fizikai sajátosságai, melyek alkalmassá teszik a gyorsabb, bonyolult, szólista stílusú játékra.

A rajta játszott stílusra, mint ’B’-típusú technikára hivatkoznak a kutatók [1]. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett kürthang, mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszert és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek az egész északi területen belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő, gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat.





Djalu Gurruwiwi a hangszerkészítés első fázisában, miközben kiválasztja a yidaki alapanyagnak megfelelő termesz rágta eukaliptusz törzset. Djalu világszerte elismerten a didzseridu (és yidaki, vagy yirdaki) játék öregje és őrzője, személyét Arnhem-földön kívül és belül nagy tisztelet övezi. Az által készített hangszerek a didzseriduk „Stradivariai”. A Yolngu nemzetségen belül a Galpu klán elöljárója.
A szerző saját felvétele.
Djalu
A galpuk yidaki-eredetmítosza magyarul

Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didzseridu alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak (lásd Brolga). A ritmusok kigyakorlására, memorizálására e területen elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik – dith-dhu dirrl dirrl, a stílus egyik alap mintázata.


Download

Djalu Gurruwiwi szemlélteti a ‘yidaki-játék’
néhány alap mintázatát.
A Gurruwiwi család szíves hozzájárulásával.
A szerző felvétele.


Korunk egyik legkiválóbb yidaki játékosa, Adam Marrilaga

A Yidaki feladata, hogy kövesse a ritmusverő fát, melyet a vezető énekes szólaltat meg. Szintén az énekes szabja meg a dalt kísérő didzseridu ritmust, a ritmusképletek egymásutániságát, a belépés és a kilépés helyét, valamint a ritmusváltásokat. E zenei kötöttség mellett a didzseridu játékos tehetségén, virtuozitásán is nagy hangsúly van. A stíluson belül kialakultak alstílusok, melyek a kivételes játékosok képességeit, valamint a Bungull, illetve az itt élők kulturális sokszínűségét dicsérik.

A Yidaki játékosok e területen általában fiatal fiúk (nők nem játsszanak a hangszeren), akiknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, ismerniük kell az előadás és a ceremónia kötelességeket, a zenében használt szimbólumokat, képesnek kell lenniük esztétikailag kielégíteni a zenei igényeket, fizikailag alkalmasnak kell lenniük a Yidakin való játékra, és tudniuk kell együttműködni az énekessel. [2]. Habár bárkiből válhat Yidaki játékos, mégis, jó játékos csak az lehet, aki ezeknek a követelményeknek eleget tesz. Az utóbbi két évtizedben – nyilvánvalóan a külső zenei hatásoknak köszönhetően – az eredetileg kíséretre szolgáló technikából a virtuóz játékosok új, szólista stílust alakítottak ki, mely az egyéni képességeken és virtuozitáson alapulva további alstílusokra bomlik szét.


[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ↑ Moyle, Alice M.: Songs from the Northern Territory. Companion booklet. Canberra, 1974, Australian Institute of Aboriginal Studies. E csoportosítást Alice Moyle vezette be, azóta is ez használatos.
  2. ↑ Kopoff, Steve: Accompanying the Dreaming. Determinants of Didjeridu Style in Traditional and Popular Yolngu Songs. In: Karl Neuenfeldt ed.: The Didjeridu from Arnhem Land to the Internet. Sydney, 1997, Perfect Beat Publications.

[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök