Didzseridu (didgeridoo, didjeridu, yidaki, mago, kenbi...)

Fájl:Yidaki.jpg

Yidaki
Északkelet-Arnhem-földön játszott Yidaki. Világszerte elterjedt téves nézet szerint a Yidaki a didzseridu őslakos neve – valójában a didzseridu hangszercsalád Északkelet-Arnhem-földön honos ága. Készítője Barayuwa Munungurr. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). Származási helye Yirrkala. A díszítés egy, a testfestés alkalmával is használt motívum, az olive piton. Fotó: Korecz Márk.

A didzseridu egy két végén nyitott, az oldalain zárt cső; aerophone hangszer (habár a tradicionális játéktechnikák fújás közben alkalmazzák az emberi hangot, így nem lehet egyértelműen besorolni a pusztán levegővel megszólaltatott hangszerek közé). Ma a világ egyik legősibb hangszereként tartják számon, pontos koráról nincsenek információk, bizonyos, hogy több ezer éve használják az őslakos klánok Ausztrália északi részén.

Mago
Északnyugat-Arnhem-földön élő Kun-borrk stílusban játszott didzseridu, őslakos nevén Mago. Készítője Latitj Naromi. Anyaga stringybark eukaliptusz (Eucalyptus tetrodonta). A befúvónyílás méretét méhviasszal alakították ki. A díszítés vízililiomot ábrázol.
Fotó: Németh Szabolcs

A körülbelüli kormeghatározást az Északi-Területen az utóbbi évezredekben végbement ökológiai, környezeti változások, illetve az itt található sziklafestmények segítik. Mindezek szerint a didzseridu zenei életben való jelenléte háromezer évre vezethető vissza, habár ez a szám csupán hozzávetőleges. Az utóbbi mintegy száz évben innen, Arnhem-földről terjedt tovább a Cape York-félszigetre; ma már az egész kontinensen ismert, mint tradicionális bennszülött hangszer. Érdekességként érdemes megemlíteni azt a tényt, miszerint a didzseridu hagyományos használata kapcsolatba hozható a hangszer-alapanyagként használt kétféle eukaliptusz fa élőhelyével - a stringybark (Eucalyptus tetrodonta), valamint a woolybutt (Eucalyptus miniata), melyek az Északi-Terület északi részére korlátozódnak.

Bambusz didzseridu
Indonéz import hangszerek kommersz, őslakos motívumokat és festési stílust utánzó díszítéssel. Elterjedtségét inkább alacsony árának, mintsem hangjának köszönheti. Nem összekeverendők az eredeti, ausztrál bambusz hangszerekkel, melyek egy, az Északi-Területen honos bambusz fajból készülnek (Bambusa arnhemica).
Fotó: Korecz Márk

Eredetileg bambuszból, vagy a termeszek által üregesre rágott eukaliptusz fa törzséből készül. Ma sokféle anyagból és eljárással készítenek didzseridukat, fontos azonban szem előtt tartani az „eredeti”, vagyis tradicionális és a „modern” hangszerek közötti különbségeket. Az előbbi a didzseridu játék hagyományát őrző törzsek és klánok munkája (lásd Yidaki, vagy Mago), az utóbbi pedig minden más, melyet didzseridunak nevezhetünk (akár termesz rágta eukaliptusz, vagy egyszerű PVC cső).

Eukaliptusz didzseriduk
Termeszrágta eukaliptusz fából készült hangszerek. Eredeti, nem tradicionális didzseriduk, mivel készítőjük nem a hangszer hagyományának képviselője – fontos különbség! Származási helyük Észak-Queensland. Anyaguk eukaliptusz boxwood.
Fotó: Korecz Márk

A didzseridu (didgeridoo, didzseridu) egy hangutánzó szó; a korai utazók és telepesek az egyik ritmus után nevezték el a hangszert (di-dje-ri-du, lásd Gunborrk), bennszülött nyelveken több neve ismeretes (yidaki, mago, ebro, lhambilbig, kenbi…stb.).

Tuja didzseridu
Házilag, Magyarországon, tujafából készült didzseridu. Az ehhez hasonló hangszereket gyűjtőnéven szendvics didzseridunak is nevezik, mely az elkészítés módszerére utal: a faágat hosszában kettévágják, a belsejét kivésik, majd a két részt összeragasztják. Kiváló szendvics didzseriduk kerülnek ki a tapasztalt készítők kezei közül. Készítő: Kerekes János.
Technikai segítség a hangszerkészítéshez.
Fotó: Korecz Márk.

Eredeti közegében a didzseridu az éneket és táncot kísérő ritmushangszerként él; egyszerre csak egy hangszert szólaltatnak meg. Szólóhangszerként ritkán játszották, manapság azonban egyre népszerűbb ez irányú használata is az őslakosok között. Mivel a tradíció szóban és dalokban hagyományozódik tovább, a zenének, így a didzseridunak is fontos szerepe van a szociális és spirituális életben. Játsszák a mindennapi összejöveteleken, a törzsi és klán találkozókon, valamint a szent, titkos rítusok alkalmával is. Az utóbbi esetben csak ezen alkalmakkor játszott hangszereket használnak, melyeket elzárt helyen, néhol víz alatt tárolnak. Hagyományosan csak férfiak játsszák a didzseridut, sok helyen (de nem mindenhol) őslakos nők számára tiltott a játék.

Teakfa didzseridu
Az indonéz tömegcikkeket gyártó iparág termékei. A belülről fúrt hangszerek kidolgozottsága és minősége változó, világszerte kedvelt, mint „kezdők hangszere”. Díszítésük csak utánozni próbálja az ausztrál őslakos festészetet, azonban motívum-, és színvilága össze sem hasonlítható. Sajnos sok helyen eredeti, eukaliptusz didzseriduként árulják – még Ausztrálián belül is – a különbségek azonban kirívóak Vásárlási tippek és tanácsok.
Fotó: Korecz Márk

Megszólaltatásnál a játékos laza ajkakkal, a befúvónyíláson keresztül hozza rezgésbe a hangszer belsejében a levegőoszlopot, ez adja az alaphangot; játék közben folyamatosan használják az emberi hangot, mely az alaphangot harmonikus felhangokkal tölti meg. Az alaphang az úgynevezett cirkulációs légzéssel tartható fenn (a játékos egy időben veszi a levegőt az orrán keresztül, és fújja a hangszerben a pofazacskójában tárolt tartalékot). A ritmusokat nyelvvel, ajkakkal és a levegő nyomásának változtatásával hozza létre. Egyes területeken színesítés gyanánt a technikai repertoárban szerepel az ajkak megfeszítésével képezett kürthang, mely az alaphang felett szól.

Kender didzseridu
A kenderből és természetes-, vagy mű kötőanyagból készült didzseriduk egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, melyet erőteljes hangjuknak, és a modern kor játékosainak igényeit kielégítő, könnyű kezelhetőségüknek köszönhetnek.
Fotó: Korecz Márk