Ritmusverő fa

Ritmusverő fa
Az ének és a zene "vezetője", a rimusverő fa. A képen látható hangszer Ausztrália középső részéről, Pitjantjatjara területről származik.
Fotó: Korecz Márk

A legelterjedtebb idiofon hangszer Ausztráliában. Formájában, geometriájában, méretében és használatában egyaránt lehetnek apróbb eltérések. Párban használják, általában az egyik a rezonáns, ez nagyobb méretű, keményfából készült, míg a másik (mellyel az előzőt ütik) kisebb, puhafából készült. A zenében betöltött szerepe az ének (és esetenként más kísérőhangszer) számára adott alapritmus; jelenléte mindig meghatározó, elsődleges.
A felvételen didjeridu és ének kísérettel hallható az Északi-Területen élő Wongga hagyományból.


Download

Mook Mook (részlet)
A ritmusverő fa használata, wongga stílus.
Észak Ausztrália, Mowanjum community, Nyugat-Kimberley.
Előadók: Dusty Legune és Arthur Toby ének, Nelson Barunga didzseridu.
Bushfire – Traditional Aboriginal Music (ARC Music EUCD1224)


Arnhem-földről (Roper-vidék) ismerünk feljegyzéseket a ritmusverő fa egy formájáról, melyre a kutatók mint „Gong”-ra céloznak. „Vállmagasságban, az egyik kézen keresztbe fektetve hosszú és vastag rezonáló fát tartanak, s egy körülbelül 2,5cm átmérőjű ütővel ütik” [1]. Egyszerre több, eltérő nagyságú gongot használtak. E beszámolók kizárólag a hangszer rituális felhasználásáról szólnak. Nem készültek felvételek a hangszerről.

Jegyzetek

  1. ↑ A.P.Elkin - Ausztrália őslakói/Gondolat, 1986, Vargyas Gábor fordítása.
    Lásd. továbbá A.P.Elkin írásait – Arnhem Land Music/ The Oceania Monographs No.9.

Kapcsolódó szócikkek

Személyes eszközök