Sangban
A sangban a mande basszusdobok hármas szettjének egyik tagja, kísérőhangszerként használják. Maliban inkább párban, Guineában hármas szettet használnak, melyben a legkisebb a kenkeni, a középső méretű a sangban és a legnagyobb a dundun (vagy dundunba). A sangban egy kontra-basszus, az vezeti a legtöbb ritmusképletet, melyet a kenkeni kísér, és a nagy dundun másik vezető-ritmust visz. A sangban fatestét, akár a basszus-hangszerek többi tagját (kenkeni, dundun) egy fatörzsből faragják, ám törzse egyenes, akár egy hordóé. Két felére kecske, vagy marhabőrt feszítenek, és játék közben (némely helyen) a bal vállra akasztják, és jobb kézzel, faütővel ütik. A bal kézben a két ujj között egy rövid zsinegen toboz-formájú kolompot (nganga, vagy nege, ami annyit tesz, fém) tartanak, melyet a hüvelykujjra húzott fémkarikával, vagy fémpálcával ütnek.
A ritmusok többféle ütéstechnikát tartalmaznak, a leggyakoribb, mikor a bőrt megütve az ütő lepattan (lazább csuklóval), illetve néha az ütőt a bőrhöz hozzányomják, amely egyfajta tompább, lefogott hangot eredményez. A sangban, akár a dundun, mikor alap-kíséretet játszik, rövid, csekély mértékben változatos ritmusképleteket használ, ám néhol a variációk kibővülnek, és a különböző patternek között szóló-improvizációt építenek a játékába. Egy gyakorlott dundun, vagy sangban-játékos keze alatt valóságos lüktetéssé alakulnak a ritmusképletek, s e hullámzó alap adja a lelkét a ráépülő djembe-játéknak.
